Light Story

Hey, sweeties!

Itt az ideje, hogy kicsit itt is reklámozzam a legújabb blogomat, a Light Story-t. 

A történet egy lányról, Flora Skilesról szól, aki Londonba költözik, hogy felvegyék a BBC zenekarába, mint szólóklarinétost. Legjobb barátnője, Hanna is vele tart, és egy gyönyörű lakásba költöznek, amit a lány producer szülei állnak. Nem szereti, ha a szülei alapján ítélik meg, ezért is választott más hivatást. 

Nem sokkal a költözés után érkezik az első zuhany: a szomszédjuk Harry Styles.

Hogy hogyan is folytatódik Flora története, azt derítsd ki, és kattints ezerrel az oldalra!! 

~Light Story - Harry Styles Fanfiction~

Hogy még könnyebb legyen a döntés, bemásolom a prológust, remélem kedvcsinálónak tökéletes! ;-) A blogon jelenleg az első 4 fejezet van kész, holnap érkezik az 5., aztán 3-4 naponta következnek majd az epidózok.

Jó szórakozást, kellemes olvasást!!

xx, Amelia

Light Story - Prológus:

A nevem Flora Skiles. 18 évig Bath-ban éltem, és alig vártam, hogy leérettségizzek, és Londonba költözzek. Szerencsére nem egyedül, a legjobb barátnőm, Hanna Ochs a másik ötletgazdája a költözésnek.

 - Mit gondolsz? Menni fog? - kérdezte Hanna, és egy újabb pólót hajtott a bőröndjébe. 

 - Hogy kérdezhetsz ilyet? Naná! - vágtam rá az ágya széléről, miközben egy gumicukrot rágcsáltam. 

 - Ha te mondod...

 - Nem hátrálhatsz meg a célegyenesben...

 - Nem is akarok! Kell egy közös kép Liam Payne-el! - nevetett Hanna.

 - Persze, és nyilván ők lesznek az elsők, akikkel szembe találkozunk Londonban. Tekintve, hogy turnén vannak... Valószínűleg... - nevettem én is.

 - Sosem tudhatod! Lehet, hogy éppen belebotlunk a One Directon-be, ahogy kiszállunk a kocsiból. 

 - És ahogy meglátják a költöztetős autót, egymáson verekedve akarnak majd dobozokat cipelni. - forgattam a szemeim. - Inkább tedd be a kocsiba a bőröndöt, és induljunk... Tudod, hogy utálok sötétben vezetni.

 - Oké, ez az utolsó, indulhatunk! - bólintott Hanna, és az ajtó felé kezdte vonszolni a bőröndjét. - Jézus, Sherlock! Majdnem itt maradt...

 - Ó, jajj! Nehogy itt maradjon a plüss!

 - Nevess csak, neked is benn van Watson. - nézett rám szúrós szemmel, és magához szorítva a plüssnyulat elindult az autóhoz. Amikor kicsit voltunk, kitaláltuk, hogy a két kedvenc plüssállatunk Sherlock és Watson, a híres detektív és társa. 

 - Kész vagy? - pattantam be a volán mögé.

 - Vigyázz London! - sikított Hanna. Sebességbe kapcsoltam, és kikanyarodtam az útra.

*

 - Sosem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de örülök, hogy a szüleid gazdagok! - nevetett
Hanna, és a nappaliba futott, az ajtóban ledobálva a bőröndjeit.

 - Hát... Jó családba tudni kell születni! - csettintettem elégedetten, és én is elfoglaltam a lakást. Hatalmas volt, tetőtéri, London egyik gazdagabb negyedében. A szüleim producerek, apa zenei producer, anya pedig a filmek világában mozog. Soha semmiért nem kellett küzdenem, de szerencsére elkényeztetve sem voltam, így mindig a földön járok. Persze, ebben Hanna is sokat segít, a maga középosztálybeli személyével, sokszor visszafog.
 - Atya ég... Láttad a kilátást? - sóhajtott Hanna.
 - Nem semmi...
 - És a szobáink? - futott el mellőlem Hanna. Iszonyúan be van sózva. - Ö, Flora? Van egy kis gond...
 - Micsoda?
 - Nincs áram.
 - Hogy? Azt se tudom, hol keressem a központi kapcsolót... - sóhajtottam. - Oké, várj, átmegyek a szomszédba, és megkérdezem.
 - Oké!

Friendship - Chapter 17.

Hey, sweeties!

Megérkeztem. Az ötlet a vonaton ugrott be, muszáj volt leírnom, elszaladt velem a ló, majdnem fenn is maradtam. De itt van, remélem tetszik!

Nem tudom, mi az oka annak, hogy sokkal kevesebb kommentet kaptam, mint szoktam, remélem nem lett ennyire rossz a rész...

Még tartozom nektek egy díjjal, vagyis magamnak, amit még nem tettem ki, ezt Camitől kaptam, és borzasztóan nagyon örültem neki! :-)

Ne felejtsétek a másik blogom, sajnos az első fejezet ott sem kapott akkora lelkesedést, mint a prológos, de igyekszem a 2. fejezettel!!! ~Vérgyilkos - Liam Payne Fanfiction ~

xx, Amelia

Kommentálni, pipálni ér!

Harry

-           Tudod, vicces, hogy azt hitted én és Georgie… - mondta Niall, csillagfestés közben. Tegnap felnéztem a meglepetés-mennyezetre, és úgy döntöttem, kell még csillag.

-           Hogy érted ezt? – néztem rá értetlenül.

-           Georgie nem az a fajta lány, aki kezdene velem…

-           Mert?

-           Okos, csinos, kedves, vicces, egyszóval tökéletes. Az ilyen lányok általában érted és Zaynért vannak oda.

-           Ez hülyeség! Semmivel sem vagy kevesebb, mint mi. Egyszerűen csak jobbat érdemelsz, aki még nem ért ide…

-           Na, mi történik itt? – ült le mellénk Louis, kezében egy ecsettel.

-           Niall kissebségi komplexusos monológot tart. – feleltem.

-           Ne pipulj be, de kicsit dagad a mellem, hogy összeboronálnak Georgieval. Elvégre, nem mindennap hozzák össze az embert a világ egyik legjobb írójával, aki mellesleg az egyik legszebb nő a Földön.

-           Ó, Georgina… Ki ne akarná, hogy összehozzák vele a lapok. – sóhajtott teátrálisan Louis, de a végét elnevette.

-           Ti ezt nem értitek. – fújt Niall, és dühösen festette a csillagokat. – Neked ott van Eleanor,- mutatott Louisra – neked meg az összes többi lány, akit csak akarsz. – nézett rám. – És én?

-           Te meg válogatós vagy. – bökött felé az ecsetével Louis, aminek harc lett a vége, és végül több festék került a ruhájukra, mint a csillagokra. Niall éppen Louis fejét akarta befesteni, mikor annak megszólalt a telefonja. És csak csörgött.

-           Nem akarod felvenni? – kérdezte Niall, és figyelmét újra egy csillagra fordította.

-           Csak megvárom a refrént, az a legjobb rész. Who let the dogs out! Who, who, who-who… - énekelte teli torokból, majd felvette. – Helló, édes! Hogy állsz? (…) Az király! (…) Ne csináld, vacsorázni megyünk…(…) Csak öltözz ki! Ki tudja, mi lesz utána! (…) Semmit, csak kapcsolgatom a tv-t. (…) Igen, láttam az új részt. (…) Sokkal jobb az új srác. (…) Nem, nem beszélünk erről, ma kirúgunk a hámból! (…) Hagyd abba. Érted megyek. Fél óra, és ott vagyok! (…) Nem érdekelsz, csipkedd magad! – bontotta a vonalat Louis.

-           Ki volt az? – kérdeztem.

-           Csak Eleanor. Vacsorázni megyünk. Megyek is. Ne várjatok este! – pattant fel.

-           Ne felejtsd el, hogy holnap utolsó simítások! Te hozod el a TARDIS-t! – kiáltottam utána, mire legyintett, és eltűnt.

-           Hova megy? – kérdezte Liam.

-           Eleanor. – válaszolta Niall.

-           De… Ő Daniellel van.

-           És Perryvel. Csajos estét tartanak. – bólintott Zayn.

-           Akkor kivel megy el? – kérdezte Niall, és arcára kiült a nagyon gondolkodó kifejezés, amit általában éttermekben használ, mielőtt döntene, hogy mit fog enni.

-           Fogalmam sincs. – ráztam a fejem. Rosszul esett, hogy hazudott. A legjobb barátom, még mindig. Vagyis, én annak tartom. Elismerem, mostanában nem felhőtlen a kapcsolatunk, de akkor is fáj, hogy nem mondott igazat.

*

„Fáradtan dobáltam le a cuccaimat, és levetődtem Louis mellé a kanapéra. Misfits. Oda van most ezért a sorozatért. Én is bírom, Nathan nagy arc.

-           Mizu? – kérdeztem.

-           Semmi.

-           Louis, mi a baj? – sóhajtottam. Egy ideje ezt csinálja. Mintha nem mondana el valamit.

-           Semmi.

-           Ne csináld! A legjobb barátod vagyok, nekem elmondhatod!

-           Igen, én is azt hittem, hogy az vagy.

-           Hogy? – néztem rá megütközve. Most emelte csak rám a szemeit. Harag égett bennük.

-           Már nem fáj a fejed? Taylor adott egy puszikát a buksidra? Jó volt a madáretetés?

-           Sajnálom…

-           Nem, ez már nem az. Oké, elismerem, nagy szám, megvan Taylor Swift. De Taylor hol lesz 10 év múlva, és a „barátaid” hol lesznek? – rosszul esett, hogy macskakörmöt rajzolt a barát szónál.

-           El akartam mondani, de akkor megint ugratni kezdtetek volna.

-           És nem jogos? Ez a lány megfolyt téged! – csattant fel Louis.

-           Ne csináld Lou…

-           Tudod mit? Majd magadtól rájössz, és akkor köszönetet mondhatsz egy baromi nagy ajándékkosárral, hogy igazam volt! – fordult újra a tv felé, és felhangosította. Csak ültem mellette tátott szájjal, és próbáltam feldolgozni a mondatokat, amiket mondott. Igaza volt. Taylor kisajátít, és még arra is rávett, hogy hazudjak a barátaimnak. Ez így nem mehet tovább. Felpattantam, és az ajtó felé indultam. – Hova mész? – kérdezte Louis, fel sem nézve a tvből.

-           Taylorhoz. – motyogtam vissza a vállam felett. Ő csak morgott valamit, de mögöttem már csukódott az ajtó.”

*

-         Minden rendben? – tette a vállamra a kezét Zayn.

-         Persze, miért?

-         Mert Niall 5 persze húzogatja az orrod alatt a kínait, és rá sem hederítesz.

-         Nem vagyok éhes… Kicsit elgondolkodtam. – ezzel a lendülettel kezdte el az említett befelé lapátolni az én részem is. Kegyes volt, az alján hagyott egy kicsit, hátha mégis megéhezem.

-         Georgie? – kérdezte Zayn, de csak a fejem ráztam.

-         Louis? – toldotta meg Liam. Bólintottam. – Ne izgulj, nemsokára minden olyan lesz, mint régen.

-         Ez nem ilyen egyszerű… Valami megtört köztünk. – sóhajtottam.

-         Hülye vagy, Louis szeret téged. Inkább fesd a csillagjaidat. – mondta Zayn, és felém dobott egyet.

Louis

Sajnálom, ami köztem, és Harry között történt, de ha azt akarom, hogy olyan legyen, mint régen, akkor segítenem kell, és ez máshogy nem meg, minthogy kicsit füllentek. Nem a legjobban sikerült hazudságom, de annyira nem is vagyok jó az ilyesmiben. Már a kocsiban jutott eszembe, hogy az Eleanor-mesét nem veszik be, mert ő ma csajos estét tart, de időben felhívtam, hogy valami alibi találjunk ki. Ennek a hátulütője, hogy Daniellet és Perryt is be kellett avatnunk, de a cél szentesíti az eszközt.

-         Kész vagy már? – rontottam be Georgie szobájába, aki egy szál fehérneműben állt az ágya előtt, és három ruhát szugerált. – Mi az Istent szöszölsz ennyit?

-         Nem tudom, melyiket vegyem fel… - sóhajtott fájdalmasan.

-         Teljesen mindegy, mindegyikben tökéletes leszel. – próbáltam a hangomba egy kis sürgetést csempészni, de rá se hederített. Jellemző.

-         Ez nem olyan egyszerű… Azt akarom, hogy Robert lássa, hogy mit veszített. – dobbantott a lábával eltökélten. A szemeim forgattam, és a vállánál fogva magam felé fordítottam.

-         Ne csináld! Felejtsd el azt az idiótát! Csakis ő tehet róla, hogy elvesztett, és az, hogy most görcsösen próbálsz visszavágni, csak olyan, mintha lesüllyednél az ő szintjére. Te ennél több vagy! Te vagy a tökéletes Georgina Jackson!

-         Nem hiszek neked… - sütötte le a szemeit.

-         Nézz rám! – semmi válasz. Az álla alá nyúltam, és kényszerítettem, hogy rám nézzen. – Legalább nekem higgy! Te vagy a legjobb! – pár másodpercig csak néztünk egymás szemébe, aztán hirtelen kikapcsolt minden. Hevesen csókoltam, ő az ölembe ugrott. Félresöpörtem a ruhákat az ágyán, és őt döntöttem a helyükre. Apró csókokkal hintettem be mindenhol, míg ő észrevétlenül szabadított meg a zakómtól, majd az ingemtől is. Tudtam, hogy nem helyes, amit teszek, de amikor végigsimítottam tökéletes, meztelen testén, megszűnt minden. Csak ő és én léteztünk, a takaró alatt.  

Friendship - Chapter 16.

Hey, sweeties!
Kicsit későn, megint, de megérkeztem!
Abban bízom, hogy mostantól kicsit több időm lesz, mert nincsenek már vizsgáim, és még nem tudom, hogy milyen lesz a gyakorlatom, amit nem tudok nektek szavakba önteni, hogy mennyire nagyon várok! :-)

Ha valami lemaradt volna, a másik blogon megérkeztem az első résszel!! ~Vérgyilkos - Liam Payne  Fanfiction~

Óóó, és szeretném, ha szavaznátok az egyik kedves blogomra, csak úgy érvényes, ha az oldalt is tetszikelitek! *katt*

xx, Amelia
Kommentálni, pipálni ér!

Harry

Jobb, ha most senki sem szól hozzám. Ha igaz, amit a kezemben tartok, akkor mind a négyen átvertek. Öten, Johnnyt is beleértve. Miért nem szólt senki hogy feleslegesen építem a meglepetést, ha egyszer Georgie mással jár? És most nem Robertről van szó… Vele szakítottak, a múltkor olvastam a neten. Sikítottam, mint egy lány, annyira örültem, erre tessék, az egyik legjobb barátom hátba vág. Mintha gyomorszájon vágott volna a felismerés. És ezt is egy napilapból kell megtudnom? Ennyire nem lehetnek velem őszinték? Elismerem nagyon belehülyültem ebbe a Georgie-ügybe, de ez azért sok…

-         Harry, minden oké? Nem jöttél reggelizni. – kopogott be Liam, és már be is csúszott az ajtón.

-         Miért nem mondtátok el?

-         De, még te mondtad, hogy Georgie és Rob szakítottak. – nézett rám értetlenül.

-         És látom, nagyon hamar talált valaki mást! - csaptam iam fejébe az újságot.

-         Mi? Jézus… - hűlt el Liam.

-         Miért nem szóltatok? Láttátok, mennyire akarom Georgiet… - néztem szemrehányóan Liamre.

-         Azt hiszem, ezt Niallel kell megbeszélned. – mondta Liam, és kiment a szobából. Nem sokkal később Niall jött be, olyan arccal, amilyet még sosem láttam rajta. Bűntudat és szomorúság keveréke. Ezzel mindent elárult.

-         Sajnálom. – sóhajtotta, és leült mellém az ágy szélére. – Szólnom kellett volna.

-         Igen, szólnod kellett volna...

-         Egyszer csak megtörtént… Rengeteg időt töltöttünk együtt, és a legjobb barátom lett. Nem úgy, mint ti, de az lett! – kezdett el idegesen hadonászni Niall, mire nevetve megöleltem. Nem volt legférfiasabb cselekedet, de örülök, hogy nincs köztük semmi.

-         Nem haragszol?

-         Viccelsz? Azt hittem együtt vagytok! Nem akartam elhinni, hogy így hátba szúrsz… - csóváltam a fejem. – Hiszen segítesz a meglepetésben, sírok neked az miatt, hogy Georgie nem akar, és mégis összejöttél vele. De nem! Ez király! Jézus… Már majdnem elbőgtem magam.

-         Fel kéne hívnod. – mondta Niall.

-         Mi?

-         Komolyan! Most szakított, el van keseredve, és szüksége van valakire!

-         Nem hiszem, hogy ez az ember én vagyok… - néztem Niallra kétkedőn.

-         Bízz bennem! – veregette meg a vállam Niall. – És hívd fel!

Georgie

Amikor attól tartottam, hogy nincs többé ihletem, és szeméthalommal vettem körül magam, még nem is számítottam rá, hogy lehet ennél rosszabb. Pedig lehet. Mennek az interjúk, eddig kettőn vagyunk túl, és egy hete már hivatalosan „csak barátok” vagyunk Roberttel. Borzasztó ott ülni, és úgy csinálni, mintha mi sem történt volna. Elismerem, gerinces volt, bevallotta, hogy megcsalt, de azt továbbra sem hajlandó elmondani, hogy kivel. Sebaj, számomra tárgytalan, ahogy Dan próbálkozásai is, hogy felkeltse az érdeklődésem, most hogy újra egyedül vagyok. Újabban Niallel hoznak össze. Köszönöm… Nem mondom, hogy közömbös, de csak barát. Egy édes kismackó, akinek bármikor befúrhatom a fejem a mellkasába, ha olyan kedvem van.

Tegnap Eleanor kirángatott egy kávéra, és mertem venni egy hetilapot is, amiben Robert adott egy rendkívül érzelmes, és hánytató interjút. Komolyan, kezd Damien Sargue-ra hasonlítani, aki akkor jött rá, hogy Fleur Presgurvic az igazi, amikor már Bill Kaulitzal járt. Emlékszem, 1-2 éve mekkora botrány volt, még Amerikáig is elért a francia hősszerelmes híre.

Valami olyasmi volt a lényeg, hogy Robert élete szerelmének tart. Hogyne. És néha fejre állok, és ketyegek. Hogy lehet valaki ennyire szemtelen? Valami csúnya jutott eszembe, de megtartom magamnak.

-         Georgie! Szól a telefonod! – ordított Johnny, mire feleszméltem, és a készülék után nyúltam. – Igen?

-         Szia, Georgie. Itt Harry. – csend. Nem ugrott be, Harry Potteren kívül nem ismerek más Harryt, de szerintem ő csak simán hoppanálna. – Harry Styles.

-         Á, Harry, szia! – ez ciki volt.

-         Mi újság?

-         Gondolom hallottál róla… Nem vagyok éppen a toppon.

-         Arra gondoltam, hogy elmehetnék pizzázni. Olvastam, mennyire szereted az olasz kajákat, és egészen véletlenül ismerek egy remek éttermet.

-         Nem is tudom… - mit akarhat?

-         Ne csináld, ki kell mozdulnod, vagy megkukulsz benn. – unszolt Harry. Nincs hátsó szándék a hangjában, és éppen depressziózom. Remélem, hogy nem most akar rám nyomulni.

-         Rendben, hol és mikor? – sóhajtottam beleegyezően.

-         Komoly? – nem értem, mit értetlenkedik. Az előbb még ő győzködött, most nem olyan, mint egy ötéves, aki nem hiszi el, hogy biciklit kapott a nyuszitól. – Akkor 8-ra érted megyek! – persze, Johnnyhoz egy csomót járnak… Tudja, hol lakom.

-         Oké, kész leszek!

-         Akkor nemsokára találkozunk, szia!

-         Szervusz! – nyomtam ki a telefont, és a fürdőbe vonultam.

~*~

Harry

-         Harry! – kiáltott fel mögöttem egy vékony női hang, ezzel tönkre téve az elkövetkezendő legalább fél órát.

-         Jessica… - húztam mosolyra a szám, de inkább fintornak tűnt. A szőke lány éles ellentétben állt a velem szemben ülő gyönyörű Georgieval. Georgie egy egyszerű ruhát viselt, ami tökéletesen kiemelte az alakját, míg Jessica egy harsányrózsaszín mini ruha mellett döntött, ami szinte alig takarta a testét. Párszor találkoztunk csak, és a szex sem volt egetrengető, szóval egyszerűen csak megszakítottam vele a kapcsolatot, a zenekarra hivatkozva. Georgie kíváncsian mérte végig a mellettem álló szőke ciklont, amire Jessica lenéző pillantással válaszolt, és újra felém fordult.

-         Mi újság, Harry? Rég nem hallottam felőled, édes… - Georgie felé pillantottam, aki sunyin mosolygott az orra alatt.

-         Semmi különös, éppen vacsorázom. – néztem fel a lányra, de az nem vette a lapot, leült mellénk. Remek…

-         Tudod, azt hittem, felkeresel, ha újra itthon leszel… - simított végig a karomon.

-         Azt hiszem, ezt megbeszéltünk. – suttogtam fojtottan.   

-         Megbeszéltük volna?

-         Jessica, nem volt köztünk semmi komoly. – mondtam fülig vörösen, amin Georgie jót derült. – És ha most megbocsátasz, szeretnék enni, kettesben egy barátommal. – nyomatékosítottam Jessica felé.

-         Rendben, Harry Styles. Jössz te még az én utcámba! – kelt fel sértődötten Jessica, és elviharzott a saját asztalához.

-         Sajnálom… - habogtam zavartan.

-         Ugyan! Semmi baj. Legalább kicsit megmosolyogtattál. Inkább nézd ebből a szögből. – mosolygott rám Georgie. Elállt a szavam. Még sosem csinálta ezt velem, pedig csak az ember legtermészetesebb reakciója volt, egy apró mosoly. Talán jobban belepirultam a zoknimba, mint amikor Jessica kipakolta mindenét az asztalra. Mit tesz velem ez a lány?

Georgie

-           Bizarr volt. – huppantam le Johnny mellé a kanapéra.

-           Mert?

-           Mert ő egy kisfiú… Mintha egy ötödikessel vacsoráztam volna.

-           Nem hinném, hogy Harry kisfiú… - csóválta a fejét a bátyám.

-           Odajött hozzánk egy csaj. Valami kis szőke cuki bogyó. Nem is ez a lényeg. Nyilvánvaló volt, hogy lefeküdtek, és hogy a lány kész újra megtenni. Harry meg csak sután sugalmazta, hogy nem akar semmit. Egyszerűen túl fiatal. – legyintettem, és lehúztam a ruhám cipzárját. – Mindegy, azért jó fej, hogy kicsit ki akart mozdítani, azt hiszem, nem utálom már annyira.

-           Miért, utáltad? – kérdezte Johnny.

-           Nem… De nem is szerettem. Csak… Olyan unszimpatikus feje van. – Johnny továbbra is furán nézett rám. – De már nem! Már pajtik vagyunk! Tényleg!

-           Akkor ez maradjon is így. Harry jó arc, és csíp téged. Ráadásul kedves is, ha akar.

REKLÁM, REKLÁM, REKLÁM!!! + Díjak

Hey, sweeties! 

Tudom, nem fejezet jött, és még csak nem is spoilerrel, vagy hasonlóval. 
Egy másik blogot nyitottam, amit szeretnék kicsit - francokat, nagyon! - reklámozni! Ma csupa királság volt, 3 rendszeres olvasót kaptam, és két kommentet, szóval csak így tovább! ;-)
Felteszek egy kis részt a prológusról, és a képre kattintva, vagy a menüben a "VÉRGYILKOS" menüpontra kattintva az új blogra érkeztek. 
A blog újabb díjakat kapott, ezeket is szeretném feltenni, és ezúton is megköszönni mindenkitől, akitől kaptam!! :-) <3

xx, Amelia

Vérgyilkos ~Prológus~ /részlet:

(...)"Adrien idegesen dobolt a lábával. A barlangrendszer, amiben az alattvalóival húzta meg magát, tele volt természetes vájatokkal, a legnagyobban Adrien Watson "trónjával". A félhold alakú terem közepén állt a szék, körötte temérdek színarany gyertyatartóban pislákolt ezer, meg ezer gyertya fénye. A nyirkos falakon különböző korok festményei sorakoztak, mind a három vámpírfajról.   Az egyik oldalon a székhez tartozó kanapék sorakoztak, melyeken vérmámorban fürdő strangempyr nők heverésztek, karjukon halott áldozataikkal, akik majdnem olyan fehérek voltak, mint gyilkosaik. A nők szeme, mint a csillogó folyékony ezüst csillogtak a középen trónoló vámpírra. 

Adrien a legfiatalabb vámpírfaj önjelölt vezetője volt, uralkodását mégsem kérdőjelezte meg senki évszázadok óta. Senki nem tudta, milyen idős volt, de mindenki biztos volt benne, hogy egyike volt a legelső strangempyroknak. A faj két másik vámpírklán szerelemgyümölcse volt, a filozófista vámpíroké és a vladoké.
Adrien olyan misztikus fallal vette körbe magát, hogy senki sem kérdőjelezte meg, hogy milyen idős, és a regék, amik a régi vámpírháborúról szóltak, amelyben ő magas tisztséget töltött be, szinte elfogadottak voltak. Aki kétkedett, azt rövid úton eltávolította, ami csak még erősebbé tette. Egy vámpírt a vámpírvér csak még erősebbé teszi, és ezt Adrien is tudta, így puszta kézzel végzett minden lázadóval. Minden csepp, az ezüst színű folyadékból, amit társaiból szipolyozott, csak bebiztosította vezető helyét.
Mégis ki léphetett volna Adrien helyébe? Ha igazak a mondák, félelmetes, és könyörtelen harcos. A háború pedig már olyan régen volt, hogy mára már csak páran maradtak a túlélők közül.

A háborúnak ezer éve vége... Véres harc volt, szinte minden faj egymás ellen fordult, vagy érdekegységeket hoztak létre. Mára már csak halvány emlékek szólnak a csatákról, az ezüstösen csillogó hegyormokról, melyek még ma is haldokló vámpírok halálhörgéseit visszhangozzák. Ezüst vérükben fulladozó szerencsétlen harcosok, akit a Nyolcak állítottak csatasorba, hogy egy olyan igazért küzdjenek, amit néha ők maguk sem vallottak. A nyolc faj vezetői szinte már banális dolgon vesztek össze: egy halandó lányon. A lány mind a nyolc faj néhány tulajdonságával rendelkezett, az egyetlen ember volt a Földön, akiből olyan tökéletes gyilkológép lett volna, ha átváltoztatják, hogy a vámpírok átvehették volna az uralmat a Föld felett. A Tanács nem tudta eldönteni, hogy kié legyen a lány, egymásnak ugrottak. Csakhogy a harcnak a lány halálával nem volt vége. Ekkor az emberiség közbeavatkozott, hivatkozva a Thesszáliai Szerződésre, ami Nagy Sándor és Antoine, a Nyolcak vezetője írt alá, hogy az emberek és a vámpírok egymás mellett élhessenek, segítve a másik fennmaradását. Ha nincs a szerződés, az könnyen a világ végét jelenthette volna. A történet legnagyobb rejtélye, hogy ki ölhette meg a lányt, hogy az soha ne lehessen vámpír. Halandók, akik a világban elfoglalt helyüket féltették? Maga Nagy Sándor? Antoine? Egy másik faj vezére? Ha valaki a témáról faggatta Adrient, az azonnal kivérzett."(...)


DÍJAK:

A díjat nagyon szépe köszönöm Szilvinek!! :-) <3

Szabályok:

1. Megemlítjük, megköszönjük hogy kitől kaptuk a díjat!
2. Megemlítünk 4 bloggert, akinél 100-nál kevesebb a feliratkozó, rendszeres olvasó.
3. 1-1 kommentet hagyunk a kiváasztott 4 blogon a díjazásról.

Akinek küldöm:

• Cami
• Annie
• Szilvi
• Lolita

A díjat köszönöm Liliána Harnócznak!! :-)) 

A díjat nagyon szépen köszönöm  Barbara Péternek!! :-))

1. A szoknyát jobban szeretem, mint a nadrágot, szívesebben is hordom.
2. Nyári gyakorlatra egy internetes tv-hez megyek.
3. Mostanában csípem Justin Biebert.
4. Nézem (éppen most) az Eurovíziós Dalfesztivált. Tetszenek a görögök, és mivel imádom Bonnie Tylert, neki szurkolok, de az abszolút kedvencem ByeAlex!! (kíméljenek az utálkozók, akik csesztek másra szavazni)
5. Vasárnap koncertem lesz.
6. Soha nem akartam Pesten élni, most mégis ott élek.
7. A kedvenc üdítőm a Dr. Pepper.
8. Kávé és energiaital függő vagyok.
9. Most éppen angol zászlós körmeim vannak, amit az egyik legjobb barátnőm csinált nekem.
10. Hercegnős habfürdőm van.
11. Jobban szeretk kádban fürdeni, mint zuhanyozni.

1. Ha egy lakatlan szigetre kerülnél, mit tennél először? Feltérképezném a terepet, hogy mik a lehetőségeim. Persze előtte összeszarnám magam, hogy itt halok meg...
2. Mi álmaid munkája? A Doctor Who stábjában dolgozni.
3. Ki az álompasid? Damien Sargue.
4. Melyiket választanád? Hírnév, vagy igaz szerelem? Hírnév. Azt szeretném, ha a nevemre emlékezik az utókor. Maradandó nyomot akarok hagyni a világban. 
5. Miért kezdtél blogot írni? Mert szeretek írni, és megtaláltam egy régi vázlatomat, a "Botcsinálta Rómeó és Született Júlia"-t, amiből aztán megszületett az "Un jour".
6. Kitől, és milyen számot hallgattál legutóbb? Az Eurovízós visszatekintőbe ByeAlextől a Kedvesemet. Hajrááá!!!!! <3 :-))))
7. Meg vagy elégedve magaddal? Nem. Csúnya vagyok, és nagyon sokat kell még tanulnom. Mindenről.
8. Ha megtudnád, hogy 60 nap múlva felrobban a Föld, mik lennének azok a dolgok, amiket feltétlenül megtennél? Random lesmárolnám azokat a srácokat az utcán, akik szembe jönnek velem, és tetszenek. Aztán addig stoppolnék, amíg eljutok. És ellopnék egy koalát. 
9. Piszkos fantáziád van? Igen, bár nem mindig használom.
10. Van kedvenc könyved? Ha igen, ki lennél belőle? Vérvonalak, Richelle Meadtől. Sidney lennék, az alkímista lány. Határozott, okos, talpraesett, és nincs tudatában annak, mennyire beleesik Adrien Ivaskov. 
11. Mit utálsz a legjobban? Nem írom le, de okkal utálom.

A díjat nagyon szépen köszönöm Emma Ramanolnak!! :-)))