Nem, nem fejezettel, hanem egy újabb One Shottal jelentkezem. Bevallom, direkt. Kicsit szeretném még húzni az időt, mielőtt lerántom a leplet a telefon másik végén beszélő személyről. Egyöntetűen Taylorra gondoltok, de szerintem megkapargatva a felszínt, mások is szóba jöhetnek. Talán éppen azért nem Taylor az, mert mindenki várja, hogy ekkora tragédia után Georgie észhez térjen, és kibéküljön Taylorral. Bár megmondom nektek tisztára őszintén, én már Georgie álláspontját fogadom el. A közelmúltban olyan dolgokra jöttem rá, amiket itt előzetesen már leírtam, és álszentség fogadott.
One Shot. Nincs Georgie, de van Harry és Louis. Nem hiszem, hogy ettől majd világosabbak leszenk dolgok, csak részletesebbek. Bevallom, nem is kapcsolódik a következő fejezethez, egyszerűen csak jönnie kell. :-)
Nem tudom, nektek mennyire tetszik, de én most bolondulok az új dizájnért, kellett már a váltás... Ti mit szóltok? :-)
xx, Amelia
Kommentelni, pipálni ér!
***
Louis:
" Végérvényesen itt nyer minden értelmet. Ahogy George és Tanya csendesen, az űrhajó oldalának dőlve nézték a három nap lementéjét, valami különös nyugodtság lett úrrá rajtuk. Talán ennek köze van a kékes-zöldes, feketébe futó égboltnak. George fejében megfordult, hogy átöleli a lányt, és mormol néhány megnyugtató szót, de mégis mi a megfelelő mondat akkor, ha elpusztult a bolygód? Az Krigoran nincs többé. Elpusztult még egy földi létforma, több millió krigorral a hátán. Tanya az utolsó. Mint ő, George. Az utolsó a népéből. Ők ketten a galaxis kívülállói, akiknek nincs hova hazamenniük, csak keringenek az űrben, egy ütött-kopott űrhajóval.
George végül úgy döntött, nem töri meg az éteri békét, csak csendesen sóhajtott, és figyelete, ahogy a második nap is eltűnik a homokdűnék mögött.
- Mit gondolsz, boldogulni fogunk? - törte meg hirtelen a csendet Tanya.
- Azt hiszem. Hisz, végső soron csak nekünk van szónikus hiperplazmánk. Nem lehet bajunk.
- De mi vagyunk az utolsók... Igazán elárulhatnád az igazi neved, ha már itt tartunk. - fordult George felé félig felhúzott szemöldökkel a nő - Nekem nem meséled be, hogy ember vagy... Hallottam a szívverésed, egy van, de túl sokat ver, és magadat gyógyítod, amire az emberek fénykorukban sem voltak képesek. Ki vele, ki vagy valójában?
- Te beszélsz? Pikkelyek vannak a hátadon és a halántékodon, leszámítva persze, hogy kék a bőröd - George próbált terelni, de Tanya arca láttán elérkezettnek látta az időt, hogy elárulja. Még senkinek nem beszélt a múltjáról, és arról sem, mi ő, és honnan jött. Valóban nem ember, csak humaniod létforma, bár amit Tanya nem tud, hogy igazából bármilyen alakot ölthetne. Talán hazudnia kéne, és krigorrá változhatna, előállna valami jó mesével, és Tanya megnyugodna. Nem, nem teheti... Most az igazat kell elmondania. - Nem vagyok ember, még csak George sem. Egy mesterségesen előállított létforma vagyok, amit az ember fejlesztett ki. Egy génkatyvasz, ha úgy tetszik. Mivel nem öregszem, jóval túléltem készítőimet, és az utolsó űrhajóval a robbanás előtt elhagytam a bolygót. Ők alakváltónak hívtak. Ha akarom páfrány leszek, ha akarom, akár krigor. Ez tőlem függ. - George egy pillanatra megállt, hogy lássa, Tanya mennyire tudja feldolgozni a hallottakat. A lány maga elé bámult üveges tekintettel, így George megkockáztatta a folytatást. Most jön a java, bevallani, hogy ő rejtőzik a név mögött, aki elpusztította a lány bolygóját. - A nevem Bluesil.
Vége"
Harmadszorra csaptam össze a könyvet, és még mindig megbotránkoztam. Hogy lehet, hogy
Georgina Jackson. A sci-fi Agatha Christie-je. Amikor Liam ajánlotta a könyvet, bevallom, húztam a számat. Egy novelláskötet? Nem is összefüggő történetek? Nem is fogom érteni... Aztán a második novellánál rájöttem, hogy ez király! Külön álló történetek, amik apróságokban, de egymásra épülnek. Először például azzal próbálkoztam, hogy random választottam címeket, amik tetszettek, és elolvastam, de semmit nem értettem belőle. Aztán rászántam magam, hogy szépen, sorban elolvassam. És most harmadszorra is. Ez a nő egy csoda... Olyan képzelete van, mintha összegyúrnám Harry Pottert, A Gyűrűk Urát, Narniát és a Star Treket. Olyan képtelen dolgok jutnak az eszébe, amiket más baromságnak gondolna, de leírva, megkomponálva teljesen természetesen hatnak. Mint amikor Mozart fejéhez vágták, hogy túl sok hangot használ. És mi lett belőle? Az utókor egyik legnépszerűbb komoly zenésze, és a Mozart Kugeln. Most mondja valaki, hogy nem érte meg a sok hang.
- Mit olvasol? - huppant le mellém Harry.
- Már semmit.
- És mit olvastál?
- A könyvet.
- Ó, a Georgina Jackson-féle csoda. Eleanor nem lesz féltékeny? Már csak azzal a könyvvel foglalkozol. Talán dalt kéne írnod róla - mindig cukkol. Már csak dacból sem olvassa ki, mert ő Harry Styles, akinek senki ne mondja meg, hogy mit olvasson, és mit ne. Pedig tanulhatna egy kis alázatot Georgetól.
- Neked sem ártana kiolvasni. Nem csak űrben cirkálásról szól, hanem némi tiszteletről. Ez a lány fél év alatt híresebb lett, mint bármelyik író a világon. Te vágod, hogy lekörözte Rowlingot? Már bocs, de szerintem ez a profizmus.
- Ahogy érzed. Én mindenesetre, ha megengeded, továbbra is a Harry Pottert tartom a Bibliámnak - vont vállat Harry, és bekapcsolta a tévét. Nemsokára a többiek is beszállingóztak.
- Állítólag Georgina Jackson regényen dolgozik - mondta Niall, csak amolyan félvállról.
- Komolyan? Ez király - mosolygott Liam. Ő volt a terjesztő. Megtetszett neki a borító, így megvette, aztán Zayn, Niall, és én. Zayn szerintem szerelmes Tanyaba, Niall néha azzal szórakozik, hogy űrkajákat gyárt, és egy Georgina által kitalált szóval nevezi el őket, Liam pedig egyszerűen csak elismeri, és adózik az írónő tehetségének.
- Remélem, valami folytatása lesz a novelláknak - szólt közbe Zayn.
- Úgy hallottam, teljesen új világon dolgozik. Nem megy ennyire előre az időben. Amolyan háttérsztori feelingje lesz szerintem - tudósított Niall két falat szendvics között. Elnézést, kronvics között. Egy sima salátás szendvicsről beszélünk, de ő saláta fejűnek képzeli a kronptonokat, amiket Georgina alkotott, így kapta a szendvics a roppant találó kronvics nevet.
- Remélem, attól még jó lesz... - szóltam közbe én is.
- Tuti. Gondolj csak bele, végre kiderülne egy csomó minden. Mint a Hobbit meg a Gyűrűk Ura. szóval szerintem nincs miért aggódnunk - legyintett Liam.
Harry:
- Na jó, nem bírom tovább ezt a futurisztikus ömlengést... Elmentem wc-re! - sóhajtottam teátrálisan, és trappolva a mellékhelyiségbe vonultam. Még vagy egy jó óráig ezen fognak filozofálni. Mint a kis tinédzserek, akik egész nap azon gondolkodnak, vajon milyen alsó lehet ma rajtam. Zöld. Jól van... Valamivel el kell ütnöm az időt, a következő fél órában. Körülnéztem a wc-ben, és az egyetlen dolog, ami szembe jött velem, az az átkozott novelláskötet volt. Fel sem veszem. Porosodjon csak a padlón. Látszólag új, ezek szerint beszereztek egyet a mosdóba is, tuti, ami tuti. Én ugyan el nem olvasom... 10 percig dúdolgattam, gondolkodtam az élet nagy dolgairól, megállapítottam, hogy béna formája van a jobb kisujjam körmének, aztán csak a térdemen támaszkodva unatkoztam. Talán... Ha csak belelapoznék... Csak elolvasom a hátlapját, talán megnézem magamnak a belső oldalon ezt a Georgina Jacksont. Nem lehet túl szép, ha sci-fi könyveket írogat... Kocka, fonott hajjal, nagy, műanyagkeretes szemüveggel, és csálé fogakkal. A srácok mégis istenítik, mintha legalábbis a spanyolviaszt gyúrta volna az elhasznált hajgumijaiból. Sóhajtva vettem kézbe a vékony kötésű, belsőborítós könyvet. - Azt a rohadt! - az első reakcióm, amikor megláttam, kit is rejt a Georgina Jackson név. Te jó-szagú-Úr-Isten! De így tagolva. Még életemben nem láttam ennyire gyönyörű nőt. És meglepően fiatal. Oké, vágom, hogy most ő a fiatal írózseni, de 40 év is annak számít. Ő pedig alig több 21-22-nél. Oké, már csak a külseje miatt hajlandó vagyok elolvasni a legrövidebb novellát. Fellapoztam a tartalomjegyzéket, és számolgatni kezdtem, hogy melyik milyen hosszú. Nincs túl nagy szerencsém, egyik sem rövidebb 20 oldalnál. Visszalapoztam arra a gyönyörű mosolygós arcra, aztán az első novellához, és egy újabb sóhaj kíséretében elkezdtem az olvasást.
- Mi tartott ennyi ideig? - nézett rám a válla felett Liam.
- Ó, kaki-maki elment wc-országba? - gügyögött Zayn, mikor ledobtam magam mellé a kanapéra - Igen, határozottan odament. Befújhattál volna.
- Muhaha... Nagyon vicces vagy. Persze hogy befújtam, nehogy az érzékeny orrodnak baja essen - fintorogtam. Tényleg jó sokáig voltam benn. Hősiesen bevallom, hogy kiolvastam a könyvet. 2 óra kellett. Basszus, tényleg nem lehet letenni. Elkezded, és annyira pörög minden, hogy minden oldal után úgy vagy vele, hogy csak még egyet, hátha most kiderül. De, persze csak a végén. - Kiolvastam.
- Mit? Valamelyik interjúdat? - piszkált Louis.
- A könyvet.
- Ó, micsoda fordulat! És?
- Jó.
- Ennyi, jó? - kerekedett ki Niall szeme. - Az a könyv egy csoda.
- Oké, tényleg az! - csattantam fel, mire mind a négyükből kitört a nevetés. - Felmegyek a szobámba. - morogtam az orrom alá, és felbaktattam. Elnyúltam az ágyon , és elővettem a párna alól a könyvet. A feléig jutottam, amikor azon kaptam magam, hogy folyamatosan csak a belső hátlap képe lebeg a szemem előtt. A mosolygós arc, a fénye haj a csillogó szemek. Feltúrtam a szobában az összes újságot, hátha valamelyikben csak egy kis kép is lesz róla, aztán mire romhalmazt csináltam, elégedetten téptem ki az egyik napilapból Georgina egyik képét. Egyetlen körömvágó ollót találtam az egyik fiók aljában, így azzal vágtam körbe a széleket, igaz, talán még rosszabb lett, mint volt, de a végeredménnyel elégedett voltam. Hanyatt feküdtem az ágyon, a képet egy ideig magam előtt tartottam, és csak bámultam, mintha legalábbis valami totem lenne. Idővel egyre nehezebbek lettek a szemeim, és a mellkasomon Georgina Jackson mosolygós arcával elnyomott az álom. Ezen a napon álmodtam vele először.
