Drága egyetlenjeim!
Kezdjük azzal, hogy továbbra sem folyok el a sok kommentártól, és nem tudom, hogy most akkor ez azért van, mert ennyire sz*r? Na mindegy én azért felteszem a következő részt, de kizárólag úgy, hogy beleszámolom a trailerhez érkezett kommenteket. Az, hogy én visszaírok valakinek a véleményére, nem számít megjegyzésnek. Komolyan már annyira belelovaltam magam, hogy azt gondoltam, hogy azért nincs komment, mert olyan, mintha 6 hozzászólás lenne, holott abból 3 az én válaszom. Aztán rájöttem, hogy csak egyszerűen érdemtelen az egész, és snkit nem érdekel, de akkor mostantól csak annak a két embernek írnék, akiket érdekel. Vicceltem, de ők kiemeltek, viszont továbbra is él a 4 kommentes szabály!
Kommentálni, pipálni ér!
-
Taylor!
Hova tűntetted megint a zöld sálam? – ordított Ivy.
-
Honnan
tudjam? Kivételesen rajtad volt utoljára. Biztos L.A.-ben hagytad…
-
Az
lehetetlen. Ma találkozom a Cosmo szerkesztőivel, hogy lefixáljuk a fotózást.
Nekem kell az a sál!
-
Ha
idegeskedsz, az nem old meg semmit… - fogta meg a vállánál fogva a lányt
Taylor. – Csak lélegezz mélyeket, és legyél holt nyugodt. Akkor megvesznek
érted. – kacsintott, és a fürdőbe vonult. – Beszéltél Georgieval? – ordított
ki, mire Ivy egy kicsit lefagyott. Teljesen kiment a fejéből, hogy Taylor és
Georgie éppen egy városban tartózkodnak, előbbi egy fellépés miatt, és marad is
pár napot, hogy kifújja magát.
-
Igen,
de ha nem haragszol, nem említettem, hogy egy hotelszobában lakunk, mert
biztos, hogy szóba sem állna velem, amíg itt vagyok.
-
Hát
jó. – Ivy meglepődött, hogy Taylor ennyivel elintézte, de talán kezdi kapizsgálni,
hogy soha nem lesz már barátság közte és Georgie között. Legalábbis Georgie
részéről. 10 perc múlva Taylor indulásra készen lépett ki a fürdőből. – Eddel
találkozom. – vont vállat a szőkeség, Ivy kérdő tekintetére. – Együtt
vacsorázunk?
-
Persze,
én már késő délután itthon leszek.
*
-
Georgie
megöl, ha rájön… - sóhajtott Johnny. Egy eldugott kávézóban találkozott
Taylorral.
-
Muszáj
segítened! szükségem van a barátnőmre… - mondta Taylor.
-
Nem
hiszem, hogy Georgie még a barátodnak tartja magát.
-
Ezt
szeretném megváltoztatni. Nagyon nehéz időszakban vagyok, Johnny. Te vagy az
utolsó reményem. Ivyre nem hallgat, és a leveleimre sem válaszol.
-
Azt
hiszed, rám hallgatna? Szerinted én még nem próbáltam beszélni a fejével? Ti
olyanok vagytok, mint Jin és Jang, de őt ez egy cseppet sem érdekli. Neki is
szüksége lenne rád, de esze ágában sincs beszélni veled, nagyon megbántottad.
Egyáltalán, miért pont erről írtad azt az átkozott dalt? – kérdezte Johnny.
-
Mert
azt hittem, ha leírom, milyen szoros volt a barátságunk azokban a nehéz
időkben, akkor ezzel méltó emléket állítok a kapcsolatunknak. Semmiféle hátsó
szándék nem volt benne. Esküszöm! – sóhajtott keserűen Taylor.
-
Ezen
már nem tudsz változtatni, ez tény. És azt sem tudom, hogy Georgie véleményén
hogy tudnál…
-
Talán,
ha elmennék egy koncertetekre, ahol ő is ott van… - próbálkozott a lány.
-
Nem
tudom, hogy jó ötlet-e… Ha megneszelné, hogy ott vagy, és mégis elvittem, abban
a pillanatban húzná a fejembe a harsonát. – mosolygott Johnny, de Taylornak nem
volt kedve.
-
Reménytelen,
igaz?
-
Semmi
sem az, csak adj neki időt! Egyszer úgy is beszélnie kell veled, valahogy…
-
Időt?
Négy éve ostromolom. Soha nem adom fel, de kezdek belefáradni. A legjobb
barátomnak tartom még mindig, és nagyon fáj, hogy nem futhatok minden kis butasággal
hozzá, mint régen…
-
Ha
ki is békültök, ez sosem lesz olyan, mint régen. Georgieban megtört valami.
Feltétlenül bízott benned, és te mégis „elárultad” – rajzolt a fiú
macskakörmöket a levegőbe. Taylor fájdalmasan nézett rá. – Bukj le! Ez Georgie!
– suttogta fojtottan, és kicsit lenyomta a lány fejét.
-
Normális vagy? – dohogott Taylor, de
engedelmeskedett. – Mégis hogy kerül ide? És ki az a lány vele?
-
Ő
Eleanor, az itteni barátja. Nem sokkal az után találkoztak, hogy Georgie
idejött, és nagyon hamar jóba lettek. Szinte minden hülyeséget együtt
csinálnak, néha úgy érzem, már Elt is a nevemre vehetném… - mosolygott Johnny.
– Ne haragudj, nem akartam…
-
Semmi
baj. Örülök, hogy boldog. – húzta halván mosolyra a száját Taylor. – Most pedig
ki kell találnunk, hogy sunnyogunk ki… - Johnny a hátsó kijárat felé intett a
fejével, az asztalra dobott pár fontot, majd kezét Taylor felé nyújtotta,
jelezve a lánynak, hogy kövesse. – Olyan ismerős volt nekem az a lány… - mondta
magának hangosan Taylor, mikor már az utcán battyogtak.
-
Biztos
láttad valami pletykalapban. Ő Louis Tomlinson barátnője. – válaszolt Johnny.
-
Az
a Louis Tomlinson? A One Directonból? Harry Styles országos cimborája?
-
Ha
tudnám, ki az a Harry Styles, akár még válaszolnék is, de az biztos, hogy a One
Directionban énekel.
-
Remek…
-
Mi
bajod velük? – érdeklődött a fiú.
-
Semmi
különös… Csak Harryvel nem vagyunk éppen puszipajtások…
*
- Nem
nagydologra gondoltunk, csak a klasszikus fehér hátteres fotósorozat, a piros
orrokkal. – összegezte az egyik szervező. A BBC egyik kisebb tárgyalójában
ültünk, David, két szervező, Steven Moffat, a Doctor Who írója, és én.
-
Nem
gond, hogy nem vagyok angol? – egy kicsit feszengve kérdeztem. Én lennék a
projekt történetében az első külföldi.
- Magát
Anglia tiszteletbeli angolnak tartja, elvégre egy nemzeti sorozatunkról
publikált. – mosolygott bíztatóan Steven.
-
Nem
téged kértelek volna, ha ez baj lenne! – kacsintott David, mire én is
elmosolyodtam. Még sosem éreztem ennyi önbizalmat magamban. David Tennant rám
kacsintott, RÁM! Oké, nem vagyok fanatikus, de lássuk be, a világ egyik
legtehetségesebb színésze, és írtó helyes. Jó, egy kicsit idősebb, de hát kit
érdekelne, ha úgy alakulna? Oké, Georgie, fejezd be, és koncentrálj a
feladatra!
-
Akkor
csináljuk! – bólintottam, és kezet ráztam a velem szemben ülőkkel. David
féloldalasan megölelgetett, amitől nekem kihagyott a szívverésem, de csak
viszonoztam és próbáltam eltakarni, hogy totál elpirultam. Imádom a borostás
férfiakat…
*
-
Eljön?
- Eleanor
azt mondta. – vonta meg a vállát Louis. Már nagyon unta ezt a kérdést, és csak az
elmúlt 5 percben századszorra hallotta. – Nem hiszem, hogy ha már egyszer igent
mondott, nem jön el. De ha még egyszer megkérdezed, falnak megyek…
-
Beszélnem
kell vele.
-
Jó
ötlet ez?
-
Nem
tudom, de muszáj.
-
És
ha nem hallgat meg? – kérdezte Louis.
-
Miért
ne tenné?
-
A
közös múltatok miatt.
-
Meg
kell hallgatnia.
"Magát Anglia tiszteletbeli angolnak tartja" - Na ezen elérzékenyültem... Soha semmi nem érint olyan érzékenyen, mint a Doctor who, és a vele kapcsolatos ilyen és hasonló megjegyzések. Nagyon kiakadtam, és örültem!!!:DD Egyszer én is akartam útitárs lenni, de nem vagyok színész és rossz az angolom hozzá. Ami a legrosszabb, angol sem vagyok. Szóval nem álmodozom.
VálaszTörlésJaj, mikor megláttam, hogy feltetted, egyszerűen sikítoztam. Igaz, szolidan, de lényeg a lényeg:D
Annyira örülök, hogy Taylor így hajt a barátság helyreállítására, és annak is, hogy egy "ellensége" is belerondít ebbe a próbálkozásba.
Az egész tele van mindenféle érdekesnek ígérkező, problémaforrásokkal. Csak jóra és csupa izgi dologra számítok a jövőben is.
Tetszik, hogy így odavan Davidért:D annyira aranyos, hogy így rajong. Végre nem a 1D fiúk kapják a rajongást egyből!:D
(Ez az orr, meg a látványa nagyon kemény, mindig kiakadok, ha látom. Imádom, olyan édi:D)
Olyan izgi, hogy arra gondol, mit neki az a néhány év közte és David között, mire valahogy mégis ő kerül ki a kapcsolatból idősebben. Vagy nem tudom érthetően fogalmaztam-e, mert kicsit becsavarodtam:D Arra akartam kilyukadni, hogy Harry a fiatalabb, na:D (a magyarázattal se sokkal érthetőbb, mindegy)
~xx
Örülök, hogy ennyire örültél, mikor feltettem, ez csak arra ösztönöz, hogy tovább csináljam, még akkor is, ha nincs nagy közönsége, ez éppen elég nekem! :-)
TörlésHogy a DW nekem mi? Minden! :-) Éppen ma jön az új rész, szóval már készítem a sodót, nemsokára sütőben a halrudacska. Egyszóval nem véletlen a DOctor Who minden egyes történetbe való bevitele, hiszen számomra is nagyon fontos. Én is akartam/akarok útitárs lenni, évados terveim nincsenek, de Kylie Minogue sem volt angol, mégis kapott egy epizódot, szóval még él a reményem! :-)
Akartam, hogy Georgina kapjon egy személyt, akiért rajonghat, de semmiképpen sem akartam, hogy ez valamelyik 1D tag legyen, és mivel az Un jourban Fleury elhappolta Adrien Brody-t maradt a másik nagy kedvenc. :-)
Érdekes, hogy eszedbe jutott mindjárt mi lesz később, ha Harolddal összegabalyodnak, tényleg ő lesz idősebb, de hát David az David... :-D
xx
Most nem tudok olyan sokat hozzáfűzni mint Annie :D Ugyanúgy tetszett ez a rész mint a többi :)
VálaszTörlésÉs Taylor tényleg nagyon szeretheti Georgie-t nem adja fel, 4 év azért elég kemény.
Szereti a borostás pasikat.... talán Daviddel jön össze? hmm várom mi alakul majd :D De abban biztos vagyok hogy lesznek bonyodalmak, nem is kevés...
pusziii
Örülök, hogy tetszik, és úgy érzem, a következő fejezet egy kicsit meglepő lesz... :-)
TörlésTaylor tényleg nagyon szereti, hiszen ahogy Johnny is mondta, ők Jin és Jang, akik tökéleteen passzolnak, és kiegészítik egymást, csak most éppen szünet van. Mondjuk úgy, egy hosszabb téli szünet.
Hogy Daviddel mi lesz, az csak rajtuk múlik, de biztosítalak, hogy bonyodalom az lesz, itt pedig a az utolsó párbeszédre szeretnk utalni, mert nem véletlenül csak Louis nevét írtam le... :-)
xx
Én is kíváncsi vagyok a David-es szál alakulásra:) És hogy úgy elkezdjenek bonyolódni a dolgok. Olvasom is tovább:D
VálaszTörlésTetszett ^^
Nem hittem volna, hogy mindenki ennyire kíváncsi lesz a David-sztorira... Eredetileg, most már bevallom, nem is szántam neki nagy szerepet, de most már semmit sem lehet tudni... :-)
Törlés