Friendship - Chapter 1.

Hey, sweeties!
Sikerült, nyertem egy novellaversenyen, amit Vivienne Hayes rendezett. Téma a tavasz ébredése volt, én egy kicsit máshogy közelítettem meg... A novellát megtaláljátok a Watson és Spott novellák oldalán! ;-) *katt*
Szerintem éjfél előtt nem sikerül közzétennem, de örömmel jelentem, hogy megérkeztem az első fejezettel. Most nagyon belelendültem, és néha vannak egész jó ötleteim is - szerintem - , amiket próbálok minél előbb leírni. Ez nem könnyű, éppen takonyúszást tanulok. Szombat óta iszonyúan náthás vagyok, és nagyjából egész nap alszom, hogy ne kelljen állandóan orrot fújni.. Már gondolkodtam rajta, hogy kiporszívózom, mint a kisgyerekeknek.
Na mindegy. Egy szó, mint száz: rész! ;-)
Kommentelni, pipálni ér!

xx, Amelia

U.i.: Elnézést a borzalmas szövegszerkesztésért, valamiért a World nem engedelmeskedik az akaratomnak...
Azt gondolom, ideje bevezetni, mert így sosem tudok semmit arról, hogy nektek hogy tetszik egy-egy fejezet. Szóval következő rész 3-4 vélemény után érkezik! Léccilécci!!! :-)

• Taylor… - sóhajtott Ivy, és a lány vállára tette a kezét, aki éppen egy borítékot címzett.
• Ne kezdd megint. Tudod, hogy minden egyes fellépésemre küldeni fogok neki egy jegyet, életem végéig. Egyszer úgy is eljön, és megbeszéljük! – tette le a tollat a country sztár.
• Úgy érzem magam, mint egy régi kazettás magnó, amibe beakadt a szalag. Georgie nem fog veled beszélni, és esze ágában sincs eljönni a koncertedre!
•  Lehetnél egy kicsit kedvesebb is, éppen egy szakításon vagyok túl… - pattant fel az asztaltól Taylor, és a fotelba telepedett a gitárjával.
•          Remek, megérkeztünk a második napirendi ponthoz: Harry Styles.
•          Ki se ejtsd a nevét. – sziszegte a szőkeség, és pengetett néhány akkordot. – Írtam tegnap egy dalt, meghallgatod?
•          Miről szól? – huppant le a kanapéra Ivy.
•          Szerinted? – somolygott Taylor, mire barna barátnője csak a szemét forgatta.
•          Én aláírom, hogy jól profitálsz ebből, de előbb vagy utóbb valamelyik exed nagyon be fog pipulni, és csúnyán visszavág. Láttad a paródiákat rólad youtube-on? Ezt akarod, hogy mindenki ilyennek lásson?
•          Nem érted. Én nem azért írom ezeket a dalokat, hogy lejárassam őket, hanem hogy túltegyem magam rajtuk. Ha kész egy szám, pontot tehetek az adott történet végére. Írásos emlékem lesz róla, és nem kell folyton ezen agyalnom.
•          Jól van, inkább énekelj, már rég nem próbálom megérteni a felejtő terápiáidat… - csóválta a fejét Ivy.

*

Keserű sóhajjal felejtem bele a billentyűzetbe.Egyszerűen semmi nem jutott az eszembe, és ezen Johnny nyávogása sem segített. Imádom, ahogy játszik, de egy idő után elkezd unatkozni, és csak szórakozik a hangszerrel. Vettem egy mély levegőt, és a szobája felé vettem az irányt.

• Menjünk moziba! – léptem be hozzá kopogás nélkül. Teljes káosz a szobája, mindenhol kották, félig üres ásványvizes palackok, és harsonafúvókák hegye áll, itt-ott ételmaradékkal díszítve. Éljen a zenészi szabadság! Állítása szerint a zseni a kuplerájban a legtermékenyebb. Az én állításom szerint pedig a penész lesz nála a legtermékenyebb, rövid időn belül.
• Mit nézünk? – oké, ez könnyen ment, tényleg unta már magát.
• Nem tudom, majd ott kiválasztjuk. 10 perc múlva a nappaliban, harci díszben!

Nem sokat szöszöltem a kinézetemmel, egy világos farmert és egy pöttyös pulóvert vettem fel. A bátyám se eresztett nagyot, hűen magához ingben és farmerban téblábolt elém.

Gyalog indultunk el, útközben vettünk egy kávét a kedvenc kávézónkból. Rég nem voltunk olyan közel egymáshoz Johnnyval, mint amióta Londonba költöztünk. Még otthon, New Yorkban sem volt gond az együttéléssel, szóval ettől nem tartottam. Ő is tudta, és én is, hogy mivel mehetünk egymás agyára, és hogy ezeket hogyan kell kikerülni. Igaz, amikor beköltöztem, első dolgom volt venni egy hatalmas naptárat, amit az előszobába akasztottunk, és felosztottuk egymás között a lakással kapcsolatos dolgokat. Bevásárlás, takarítás, számlák fizetése. Persze próbáltuk kijátszani a rendszert, mint az „Ilyen az élet”-ben Katherine Heigl és Josh Duhamel, de persze ez csak ideig-óráig működött. Lassan slattyogtunk a moziig, ahol egészen véletlenül ütköztünk bele újdonsült legjobb londoni barátnőmbe, Eleanorba, és egy számomra ismeretlen fiúba.

•          El, sweetie! Hát, te? Ti? – már méterekkel előtte elrikkantottam magam, ő pedig mosolyogva ölelt vissza.
•          Louisnak van egy kis szabadideje, így hát eljöttünk moziba. – Szia, Johnny! – lépett a bátyám felé, és két puszival köszöntötte.
•          Nem is mutatsz be a fess kísérődnek? – húztam fel pajkosan a szemöldököm, majd az említett felé fordultam.
•          Ó, de lökött vagyok! Georgie, Johnny, ő itt a barátom, Louis Tomlinson! Louis, ők itt két nagyon kedves barátom, akikre nemrég akadtam rá, Georgina és Johnny Jackson! – intett közöttünk El, és mind kezet fogtunk.
•          Csak Georgie. – mosolyogtam.
  
•          Ismerlek! Te írtad a Future Galaxy-t! Imádom azt a könyvet… Hatalmas rajongóid vagyunk a srácokkal! – csillant fel Louis szeme. Egy kicsit még mindig zavarban vagyok, ha felismernek, és ez most sem volt másképp. Sokat az sem segített, hogy tudtam, hogy tudnom kéne, kicsoda ez a fiú, mert az tuti, hogy már láttam valahol, de az Istennek sem jutott eszembe, hogy hol…
•          Köszönöm, örülök, hogy tetszett!
•          Viccelsz? A novelláskötet után tűkön ültem! El már sokat mesélt rólad, de azt soha nem említette, hogy te vagy az! – nézett barátnőjére játékos megrovással Louis. – Különben már rég kértem volna egy dedikált példányt.
•          És, ti mit néztek? – kérdezte Johnny, ezzel megtörve Louis áradozását, amiért jelen pillanatban baromi hálás voltam.
•          Vacillálunk a „Most jó” és az „Anna Karenina” között. – válaszolt El.
•          Igazából, te nem tudsz dönteni, édes! Ti mit választottatok? – kérdezte Louis.
•          Neked jó az első? Az új Dakota Fanning-film. – néztem Johnnyra, aki bólintott. Pontosan tudta, miért nem a Tolsztoj klasszikust választottam. Benne van a kezem a forgatókönyvbe. Ha Louis meglát a stáblistán, talán a film végéig ezt hallgatom tőle. Kedves srácnak tűnik, és nagyon passzol Elhez. Említette, hogy van valakiije, de azt nem, hogy a világ legkékebb szemű srácával jár, aki mellesleg olvasta a könyvem. Azt hiszem, ezzel a Louis gyerekkel nagyon jóba leszünk.
•          Tökéletes. Srácok? – intézte szavait Johnny Eleanorék felé, akik bólintottak, és bevonultunk a moziba. Nem szeretem a sorban állós részt, szóval az én feladatom mindig a rágcsa és az italok beszerzése. Johnny már az ajtóban toporgott, amikor én két nagy kólával, egy nagy popcornnal és egy nagy nachossal mellé kacsáztam. Mindig mindenből nagyot veszünk, és elfelezzük. Ez amolyan hagyomány közöttünk. Először megesszük a nachost, nagyjából az első 10 percben, aztán jöhet a popcorn. A nagy kóla átka, hogy szinte minden film felénél ki kell sunnyognom wc-re, annak ellenére, hogy mindig elmegyek előtte is. Háromszor.

Örültem, hogy összefutottunk Ellékkel, még akkor is, ha testvéri programnak indult. A film nagyon tetszett, és egy kicsit meg is ihletett, szóval alig vártam, hogy hazaérjek, és végre valami értelmeset pötyöghessek a szövegszerkesztőmbe, de Louis ragaszkodott hozzá, hogy üljünk be valahova, hogy megismerkedhessünk. Johnnynak sem volt ellenére, szeret új emberekkel megismerkedni és legalább addig sem Ivyn agyal, és ontja magából a halál romi szerelmes dalokat, amit még „Zs” kategóriás popbandák sem énekelnének fel. Apropó… Már legalább egy hete nem beszéltem Ivyval, ideje lenne felhívnom… Minden nap váltunk e-mailt, de szeretném látni végre a kalács képét a kamerában. Feltéve, ha nem jön megint a „Szent Taylor” dumával. Megint Taylor. egy percig nem figyelek a gondolataimra, és máris eszembe jut az az áruló…

•          Tulajdonképpen hogyan futottatok össze? – nézett rám kíváncsian Louis. Kavartam egyet a kávémba, és megköszörültem a torkom.
•          Eleanorral? – bólintott. Nem mesélte még neki? – Egy fotózáson. Ne nézz így. – mosolyogtam. – Mikor éppen nem a könyvön dolgozom, és az új, szupertitkos projektemen, akkor modellkedem. Kicsit sem rokonszakma, de mentségemre szóljon, hogy akkor kezdtem, miután kijött a novelláskötet, és egy ideig nem publikáltam. Szóval: gondolom, azt vágod, hogy Eleanor szeretne belekóstolni a modellkedésbe. Egyébként tehetséges! – az említettre néztem, aki megrázta a fejét. – Egy divatmagazinba kellett rólam néhány kép, egy négyoldalas interjúhoz. El is ott volt a fotózáson, de csak, mint néző, és ruhafutár.  – Louis furán nézett rám. – Így hívom azokat az embereket, akik futkoznak a megfelelő ruhákkal, mint a mérgezett egér. Vicces szó, ruhafutár. Mindegy. Majdnem felborítottam szerencsétlent, amikor mentem a sminkszobába, ő pedig éppen az én második szerelésemmel cirkált. Meghívtam egy ingyen kávéra, és beszélgetni kezdtünk, a többi meg jött. Akkor voltam itt két hete, még nem igazán ismertem senkit a bátyámon kívül jól esett, hogy valaki barátkozik velem, és nem csak azért, mert van a könyv, hanem magam miatt. Kiderült, hogy elég sok mindenben hasonlítunk. – vigyorogtam a monológ végén Eleanorra, és egy cuppanós, kávés puszit nyomtam az arcára, amit vigyorogva törölt le.

*

• Helló, édes! – integetett vadul a kamerába Ivy.
• Szia, nyuszi! Mi újság? – intettem vigyorogva.
• A szokásos. Kattingatom a gépem, és úgy csinálok, mintha baromi jó fotós lennék.
• Mert az is vagy!
• Te meg jó író. Apropó! Hogy halad a második felvonás?
• Egész jól… Ma egy kicsit megcsömörlöttem, aztán elmentünk Johnnyval moziba, ott összefutottunk Eleanorékkal, utána bedobtunk egy kávét, hazajöttünk, írtam 15 oldalt, és most veled kommunikálok skype-on. – hadartam.
• Eleanorék? Mi ez a királyi többes?
• Ő, és a barátja, Louis. Kedves srác. Igazából hatalmas arc és azonnal képes veled viccelődni, beszélgetni. Szimpatikus, megtarthatja El.
• Igazán nagylelkű vagy. – nevetett Ivy. – Ezt már neki is mondtad, hogy megvan az áldásod?
• Még nem, de szerintem sejti. Mikor jössz hozzám?
• Feleségül? Mondtam, hogy csak negyven után, ha egyedül maradunk. Akkor már bemelegedhetünk.
• Hülye… - nevettem. – Londonba mikor jössz?
• Nemsokára. Megkeresett a londoni Cosmo, hogy csináljak nekik pár divatfotót, de először még keresnek egy modellt. Pár hét, és ott vagyok. Mindenképpen szólok. – kacsintott a kamerába.
• Helyes! – még órákig beszélgettünk, és a legnagyobb örömömre csak egyszer kellett hallanom Swift nevét, amikor megemlítette, hogy pár napig ő fog vigyázni a macskájára, mert Taylor valahova megy. Nem igazán figyeltem. Kikapcsol az agyam, ha meghallom a Taylor, vagy Swift nevet, még akkor is, ha éppen Aaron Johnsonról, vagy egy Suzukiról van szó.