Friendship - Chapter 14.

Hey, sweeties!!
60. BEJEGYZÉS!!! :-)))
Nem vagyok annyira most késésben, és hát rész is jön!! :-))
Most nem tudok mit ide írni, komment továbbra sincs, pipa dettó, már megszoktam. Köszönöm mindenkinek, aki ennek ellenére mellettem van, és érdekli hogy mi történik a blogon, arról nem is beszélve, hogy veszi azt a 3 percnyi fáradságot, hogy kommenteljen! KÖSZÖNÖM!
Nem tudom, figyelitek-e, de van egy fantasztikus trailerem, amit Szilvinek köszönhetek! :-) <3

Óóó, és egy blogversenyen, amit Lara rendezett, az egyik kategóriában III. helyezett lettem! ;-)

xx, Amelia
Kommentálni, pipálni ér!

Harry

-         Annyira gyönyörű… - sóhajtottam, és nagy nehezen az oldalamra küszködtem magam a hálózsák alatt.

-         Kezdődik. – szólt Louis, Johnny pedig helyeslően hümmögött. Eleresztettem a fülem mellett, és átadtam magam a totálisan reménytelen álmodozásnak, aminek tárgya a lány, akinek, a bátyjának a dereka a fejemnél van.

-         És amikor a vízben hülyéskedtetek. – mosolyodtam el. – Legszívesebben én is beugrottam volna, hogy egy kicsit közelebb kerüljek hozzá. Csak egy kicsit…

-         És miért nem tetted? Ez a tó elég nagy, elférünk benne mind. – szólalt meg Johnny.

-         Betojt. – kotyogott közbe Louis.

-         És akkor? – csaptam meg magam ingerülten a tenyeremmel. Eredetileg a földet akartam, de mivel nincs elég hely a sátorban, magamat vertem össze.

-         Harry fél egy lánytól, Harry fél egy lánytól… - énekelte idétlenül mind a két sátortársam. Néha meglepődöm, hogy Johnny milyen objektíven kezeli, hogy összeszarom magam a gyönyörtől a húga láttán.

-         Kuss… - mormoltam sértődötten, és állig belesüppedtem a hálózsákba.

-         Könyörgöm, valaki menjen már el fát gyűjteni, ahhoz a tetves tűzhöz! – csattant fel Zayn, aki már csak a parazsat piszkálta. – Vagy nem eszünk. – nyomatékosan ejtette ki a szavakat, mire Niall ijedten felpattant, és eltűnt a fák között. – Még legalább két ember kell…

-         Oké, én éhes vagyok, megyek. – állt fel Georgie a törölközőjéről, ahol eddig bikiniben napozott, aztán magára kapott egy sortot, és Niall után ment. Minek a sort? Oké, most jött el a nagy pillanat. Gyerünk Harry, menj utána, és csevegj. A múltkor nem ment minden zökkenőmentesen, de a hibáiból tanul az ember, nem? Latolgattam az esélyeimet, amikor láttam, hogy mindenki engem bámul, Ivy pedig fejével arra az ösvényre bökött, ahol Georgie eltűnt.

-         Jól van, megyek már! – emeltem szemeim az égnek, és elindultam. Most kiabáljak utána? Hülyén érzem magam… Mit mondhatnék neki?

-         Harry, fogd ezt meg, kérlek! – bújt elő az egyik bokorból Georgie, és egy nagy köteg száraz faágat tartott felém. Reflexszerűen elvettem tőle, és csak bámultam. Egy ideig csak csípőre tett kézzel állt velem szembe. Kezdett kínos lenni. – Harry… Itt vagy? – lengette a kezét a szemem előtt.

-         Öhm, persze, bocsi. – ráztam meg a fejem. Bólintott és elindult, én pedig utána. – Hogy tetszik a tó? – el sem hiszem, hogy ekkora marhaságot kérdeztem…

-         Gyönyörű. – fordult felém mosolyogva. Egy pillanatra megtorpantam a mosolyától, csodálatos lány… Koncentrálj, Harry! – Nem emlékeztem a video klipből, hogy ennyire szép. Oké, nyilván akkor csak azon röhögtem, hogy mit baromkodtok.

-         Na, igen, nem éppen komoly hangvételűre sikeredett. – ezen elnevette magát, és én is. Aztán pár percig csak csendben lépkedtünk, amikor hirtelen megállt, é szembefordult velem.

-         Miért hagytál ott a kávézóban a múltkor? – kérdezte, és gyönyörű barna szemeivel áthatóan vizslatott.

-         Hát… - mit mondjak? Nem vallhatok színt, az túl korai, de akkor mi az iskolámat mondjak? – Teljesen kiment a fejemből, hogy próbánk lesz… - életem legbénább hazugsága.

-         Nem is volt próbátok. Eleanor egész nap Louis-val volt.

-         Neki nem, de én ki akartam gyakorolni a szólóimat. Tudod, nem szeretek felsülni a rajongóim előtt.

-         Szebben is közölhetted volna. – vonta meg a vállát, és tovább indult. – És otthagytad a fél kávédat is.

-         Ne haragudj…

-         Semmi baj, így sem maradtam egyedül. – hallottam a hangján, hogy mosolyog, és egy kicsit sasszézott is.

-         Hogyhogy? – kérdeztem óvatosan, de tudtam a választ. Robert Jószínészvagydeutállak Sheehan.

-         Nem sokkal az után, hogy elfutottál, felhívott Robert, hogy találkozzunk. Végül is, az első volt, ha te nem mész el, talán még nem is lennénk együtt. – remek… Én segítettem ennek a bájgúnárnak elhappolni magam elöl Georgina Jacksont. – Niall! – intett Georgie, és csak akkor vettem észre, hogy Niall egy hatalmas rőzseköteggel felénk tart. Georgie is szedett még jó néhány ágat, aztán visszaindultunk. Ebben a beszélgetésben már nem voltam benne, csak arra tudtam gondolni, hogy ha nem megyek el, hanem ott helyben próbálkozom, talán most nem Robert állna Georgie mellett a címlapokon, úgy vigyorogva, mint aki megnyerte a lottó ötöst.

-         Robert! Te mit keresel itt? – kiáltott meglepetten Georgie, és azzal a lendülettel le is dobott mindent az öléből, hogy a drága Robert karjaiba vesse magát. Tényleg, mégis mi a fenét keres itt? Nem forgatnia kéne? Vagy ő már akkora király, hogy otthagyhat mindent?

Robert

-     -           Szia, édes! – fúrtam bele Georgie hajába az arcom. Hiányzott. Néha még magamnak is fura bevallani, hogy mennyire megszoktam, hogy mellettem van, és mennyire rossz, ha nincs. A maga humorával, bájával, és talpraesettségével mindenkit levesz a lábáról. Vajon Georgina Jackson az, akire egész életemben vártam? Oké, ez így meredek, 26 évesen… Maradjunk annyiban, hogy most jó.

-           Hogy szabadultál el? – kérdezte játékosan Georgie. Először válasz helyett csak forrón megcsókoltam. – Ma és holnap nem az én részeimet vesszük, így elszöktem a tökéletes barátnőmhöz. Igaz, előtte még fel kellett hívnom Eleanort, hogy pontosan hol is vagytok. – az említettre kacsintottam, aki szégyenlősen elpirult. Imádom megdobogtatni a női szíveket…

-           Annyira jó, hogy itt vagy… - fúrta Georgie magát még jobban a karjaim közé.

-           Én is örülök neki, el sem hiszed, mennyire hiányzott ez. – simítottam végig a haján, egy puszit nyomtam a homlokára, és nagy nehezen elengedtem, hogy kiszedjem a csomagtartóból a cuccokat. Még sem jöhet az ember üres kézzel… - Nem tudtam, mit hozzak, ezért nagyjából mindent beszereztem… Hoztam sört, pácolt húst, és… focilabdát.

-           Ember, megmentettél minket… Ezt az egyet felejtettük otthon. – sóhajtott fel megkönnyebbülten Zayn. Mind az öt sráccal találkoztam már párszor, szóval nem idegenek, és azt hiszem, egész jól ki is jövünk.

Leszámítva Harryt. Pedig nagy csajozós, azt hittem, ez majd összehoz, de nem erőszak a disznótor, nem vagyok rászorulva.

-           És hol alszol? – kérdezte Harry. Hidegen méregetett, és amikor Georgie mellém sasszézott, rájöttem, honnan ez az ellenszenv, amit irántam érez. Ez a csávó az én nőmet akarja! Szinte nekem fájt, ahogy tehetetlen sóvárgással végigmérte a mellettem álló Georgiet. Apukám, sajnálom, de ez a hajó elúszott… - Hoztam sátrat. – húztam fel a szemöldököm. – Kétszemélyeset.

Georgie

Mint valami rossz Romana-ban… Robert és Harry úgy vizslatták egymást, mint két farkas, akik a területért akarnak megküzdeni. Nem igazán értem, miért fújnak egymásra. A többiekkel Robert tökéletesen kijön, egyedül Harry a kakukktojás. Ha nem lenne baromság, azt mondanám, miattam, de mivel Harrynek világosan elmondtam, hogy nem akarok tőle semmit,

Robert pedig hivatalosan is a barátom, nem értem továbbra sem a probléma forrását. Na, jó, próbáljuk kicsit oldani a hangulatot…

-           És mégis kivel alszol? – kérdeztem kacéran, és Rob felé fordultam, hogy eltereljem a figyelmét, Harrynek pedig világos legyen, kihez tartozom.

-           Nem tudom még… Louis? – fordult Louis felé, aki azonnal értette a tréfát, és incselkedve Rob felé fordult.

-           Tudod, édes, hogy ezt most nem lehet, itt vannak a lányok… - legyintett lányosan, és megölelgette Eleanort, aki nevetve viszonozta a gesztust, és megcsókolta a fiút.

-           Akkor talán veled is beérem. – vont vállat színlelt fájdalommal Robert, és elindult felállítani a sátrát.

Egész este furán éreztem magam. Egyrészt csodálatos volt azzal lenni, akivel legszívesebben minden percet töltenék, másrészt fura volt egész este Harry vizslató szemeinek kereszttüzében ülni. Kicsit oldódott a hangulat, amikor a fiúk fociztak, és mintha a játék öröme el is vette volna a kettejük közt feszülő ellentéteket, de ahogy leültünk enni, ezek a dolgok elpárologtak, és visszatért az alap feszült hangulat, ami szerencsére csak nekem tűnt fel.

Az este ettől eltekintve felszabadultan telt, mégis alig vártam, hogy befészkeljem magam a sátorba, Robert karjai közé. Nem tudom, miért csinálja ezt Harry… Tudja, hogy nem lehet semmi közöttünk Oké, imponál, hogy még mindig próbálkozna, ha lehetne, de nekem Robert kell. Nem szeretem, de megszerethetem, és jó úton is haladok efelé. Ő kell. Azt hiszem…