Friendship - Chapter 13.

Hey, sweeties!!

Éljen május 1.! És én is hoztam nektek valamit az ünnepre, ha nem baj. :-)

Meguntam a folyamatos várakozást a több komment reményében, és ht mint a mellékelt ábra mutatja, nem tudok kampányolni. Na mindegy, örvendek annak a kevésnek is, ami van! :-)

xx, Amelia
Kommentálni, pipálni ér!

-         Csipkedd már magad, Georgie! – ordított be Johnny a szobámban. Ha őszinte akarok lenni magamhoz, két órája csak túrom a ruhakupacot. Fogalmam sincs, mit visz az ember egy hétvégi sátrazásra az Eridge Parkba. Nem mondom, hogy eddig még sosem voltam sátrazni, de nem a szó legpiszkosabb, legsátrasabb, sütögetősebb értelmében, hat hiperaktív sráccal, és a két legjobb barátnőmmel. Danielle és Perry sajnos nem tudnak velünk jönni, előbbi az X factorral turnézik, utóbbi pedig a zenekarával. Nagyon sajnáltam, hogy kimaradnak, egyrészt, mert legalább kicsit visszafognák a barátaikat, másrészt mert őszintén megkedveltem őket. Olvasták a könyvem, innentől nyert ügyük volt. Kezdem azt hinni, hogy én vagyok a ciki, hogy egy hírességet sem ismerek, aki engem ismer. De kivételesen Perryről már hallottam. Nekik szurkoltam az X factorban, és szavaztam is rájuk, szóval ő nem volt számomra idegen.  – Még sehol nem tartasz! – vágtázott be a bátyám, és egyszerűen lesöpört a ruhakupac tetejéről. – Neked egy darab túrázós ruhád sincs?

-         Honnan lenne? Megnyitókra és megbeszélésekre járok, nem hódvadászatra, vagy parlagfű-írtásra…

-         Rendben. Van még két órád, indulás vásárolni! – parancsolt rám Johnny, én meg szó nélkül karon fogtam Ivyt, és elindultam. Ez amúgy sem a legborzasztóbb parancs. Vásárolj! Ki ne tenne szívesen eleget ennek?

-         Ez borzasztó… - csóváltam a fejem Ivyra, aki egy zöld esőkabátot tartott felém.

-         Talán ebben a színben tetszeni fog. – hallottam egy ismerős hangot mögöttem. Gyorsan pördültem meg, és Harryvel találtam szembe magam.

-         Tardis-kék. – suttogtam, ő pedig segített felvenni a kabátot.

-         Robert hogyhogy nem jön? – kérdezte ártatlanul Harry, mintha csak érdeklődne.

-         Forgat. Két hétig nem lesz itthon. Legközelebb csak a Red Nose Day interjúkörútjának első állomásán találkozunk – vontam vállat, és eszembe jutott, mennyire használhatatlan voltam, miután felszállt a gépe. Hiányzik, nagyon…

-         Értem…

-         Nem túl késői a bevásárlás a kiránduláshoz? Mindjárt indulunk. – lépett mellénk Ivy, karján az eddig kiválasztott ruhákkal.

-         Nekem mondjátok? – nevetett fel Harry. – Amúgy én már csak apróságokat szerzek be, veletek ellentétben. – mutatott először a saját, majd a mi pakkunkra.

-         Georgie hibája. Nincs egy normális gönce sem, amiben nyugodt szívvel ki lehet cipelni az erdőbe… - bökött Ivy fejével felém, mire én pár pólóval bevonultam a próbafülkébe.

~*~

Tényleg csodaszép volt. A tó, a zöld fű, a fák. Minden tökéletes. Ha Zayn az utolsó pillanatban nem pakoltatja ki velem a laptopom, és a jegyzetfüzetem, akár még írhattam volna is egy kicsit. Amikor felháborodva megkérdeztem, Liam és Niall miért hozhatják a gitárjukat, holott nekik az a munkaeszközük, csak mosolyogva a fejembe fújta a cigi füstjét. Többet nem megyek ki vele cigizni, gonosz volt.

Érkezés után az első feladat a sátrak felosztása volt. Én Ivyval és Eleanorral osztoztam, Johnny Harryvel és Loiusval, Zayn pedig Liammel és Niallel. Vagy fél órája szerencsétlenkedtünk a sátrunk felállításával, amikor Liam nevetve a segítségünkre sietett.

-         Ezt előbb is megejthetted volna. – tettem csípőre az egyik kezem, másikkal pedig letöröltem homlokomról az izzadságcseppeket. Nem voltam éppen a legjobb formámban.

-         De akkor nem nézhettem volna végig, hogy mit bénáztok. – nézett fel rám hunyorogva Liam.

-         Fürdés!!! – ordította Louis, majd a semmiből előfutva felkapta Eleanort, és a vízbe ugrott vele. Niall ugyanígy tett velem, míg Johnny Ivyval.

-         Normálisak vagytok?! – prüszköltem, s próbáltam fenntartani magam a víz felszínén. – És ha nem tudok úszni?

-         Úgy néz ki, egész jól kapálózol. – nevetett Niall, és lefröcskölt. vízi csata következett, Liam egy hatalmas bombával csobbant közém, amiből jócskán kaptam vizet az arcomba, Harry pedig csak állt egy ideig a parton. Éppen Liammel birkóztam, amikor láttam, hogy sóhajtva megcsóválja a fejét, és inkább Zaynhez csatlakozott, aki egy nagyobb pavilont szerelt össze a kocsik mellett, amit közösségi területnek kiáltott ki. Vállat vontam, és minden erőmmel azon voltam, hogy Liam feje a víz alá kerüljön, de persze ez eleve halálra volt ítélve. Ügyesen elúszott a kezem alatt, és a következő pillanatban már én voltam teljesen a víz alatt.

~*~

-         Énekeljetek valamit! – fordult Ivy a fiúk felé a tábortűznél. Niall és Liam azonnal a gitárjaikért futottak, és egy számomra ismerős számot kezdtek el pengetni. Louis és Eleanor már próbáltak kitanítani One Direction-történelemből, de minden számot én sem ismerhetek cím szerint…

-         It’s you, Oh, it’s you, they add up to I’m in love with you, and all these little things… - énekelte Niall és Harry. Niall a tűzbe koncentrált, Harry pedig végig engem bámult, ami nagyon zavart.

-         Most ti jöttök!  - nézett rám és Johnnyra Louis.

-         Felejtsd el! Johnny játszhat, de én tuti nem énekelek… - tiltakozva a kezeim magam elé kaptam, és Johnnyra néztem. Ő már fújkodott párat a harsonába, hogy bemelegedjen. – Na jó… De ez az első, és utolsó! – ráztam a fejem nevetve. Elég könnyen belementem, de két pálinka után nem volt nehéz levetkőzni a gátlásaimat. – This party won’t be over soon, it takes as long as you seen the moon, Mo-mo-mo-move your legs like a monkey man, So ever shut and do it again, Oh watch out, watch out, watch out, You’re gonna lose your mind, Oh, watch out, watch out, watch out, Always have a beer by your side… -  énekeltem felszabadulva, Johnny szólójánál pedig felpattantam, és a két lánnyal karöltve táncoltunk. Louis és Niall is csatlakoztak hozzánk. A harmadik dalnál, amit már CD-ről tettünk be, már mindenkit próbáltunk megtanítani a ska táncolás rejtelmeire. Nem túl bonyolult, néha elég, ha az ember csak artikulálatlanul kapálózik az ütemre. A fiúknak főleg ez a része ment.

~*~

-         Azt hiszem, tetszel Harrynek… - suttogta Ivy a hálózsákja alól. Már mindenki lefeküdt. Azonnal felpattantak a szemeim, és hallottam, hogy El helyeslően hümmögött.

-         Ez hülyeség…

-         Tényleg. Nem vetted észre, mennyire vágyik a figyelmedre? – kontrázott Eleanor. – És az arca, mikor mással vagy. Féltékeny Liamre. Érted, Liamre… - nevetettek Ivyval. Annak örültem, hogy Eleanor és Ivy ilyen jól kijöttek, de hogy szövetséget is kovácsoljanak ellenem, az sok.

-         Barmok vagytok. És különben is, nekem barátom van!