Friendship - Chapter 6.

Hey, sweeties!

Meg is érkeztem a következő fejezettel. Kicsit eseménytelennek érzem, de talán a vihar előtti csend? ;-)

Most nem is tudok semmi bevezetőt írni, a helyzet változatlan, nem olvassák az emberek, nem véleményeznek, nem pipálnak. De akik igen, azoknak nagyon köszönöm, és sokat jelentenek nekem! :-)

HAPPY BIRTHDAY, Leighton! 

xx, Amelia

Kommentálni, pipálni ér!

-         Egy kicsit húzódj közelebb! – vakkantott egy újabb vezénymondatot a fotós. Aha, persze… Könnyű azt mondani. A Godzillához könnyebben húzódik az ember, mint a szuperszexi 10. Doktorhoz. Csinálja ő, ha annyira okos… Én köszönöm, örülök, hogy levegőt venni nem felejtettem el.

 

Nagyjából másfél hónapja, hogy együtt sütögettem a One Directionnal, és hogy Taylor kitálalt. Azóta rengeteget cikkeznek a barátságunkról, amit kezdek unni. Kiaknázatlan témának tűnik, pedig egyáltalán nem az, rég lejárt lemez, amit csak Taylor dramatizál túl, ahelyett, hogy már keresett volna magának valami énekes palántát. A kedvenc cikkemet szinte kívülről tudom, annyiszor olvastam.

„Taylor Swift & Georgina Jackson?

Úgy tűnik, a country-sztár háza táján sosem áll meg az élet. Nemrég még a Harry Stylesszal való csúfos szakításától volt hangos a sajtó, ma pedig új hír kapott szárnyra: Ő, és a legújabb bestseller író, Georgina Jackson gyerekkori jó barátok. Vagyis azok voltak. Taylor egy dallal nagyon megsértette a fiatal publicistát, aki azóta sem hajlandó kommunikálni vele, vagyis négy éve. Swift kisasszony hajthatatlan, de Jackson nem hajlik a békülésre. Talán ez az eset felnyitja a szemét, hogy nem a környezete életét kéne kottára vinnie? Vajon véletlen a hasonlóság Jenessa karaktere a Future Galaxy-ban, és Taylor Swift között?”

Végül is, igazuk van, Jenessa karaktere tényleg hasonlít, bár nem Taylorról mintáztam, csak belemagyarázás… Viszont én is elgondolkodnék „Swift kisasszony” helyében, hogy kinek a szennyesét teregetem ki legközelebb. Na mindegy, nem is akarok megint ezzel foglalkozni. Sokkal, inkább azzal, hogy pár centire áll tőlem egy tökéletes férfi, és velem, csak velem pózol! Koncentrálj, Georgie…

-         Azt hiszem, megvolnánk! – tette le a gépet André, a fotós. – És milyen formáját választottátok a jótékonykodás reklámozásának?

-         Minek? – néztem rá meglepetten, miközben az orrnyergemet masszíroztam. Rettentően elzsibbadt a műorr alatt, és gyanítom, hogy körülbelül annyira piros is lehet.

-         Hogyhogy minek? Hogy folyjon be a pénz…

-         Nem is említettem? – kérdezte mosolyogva David.

-         Nem, ez valahogy elmaradt…

-         Ne aggódj, mindent elterveztem! Igaz, közös vállalkozás lenne, mert mi kampányolnánk a Doctor Who-val, mellettünk pedig Robert Sheehan és Rupert Grint a Cherrybomb-al, ha nem gond. Mi lennénk az új karizmatikus kvartett! – na jól van, ám… Kívánom, hogy így teljesüljön minden ember álma. Ezért érdemes volt feladni az inkognitót!

-         Viccelsz velem? Király lenne! Mindhármatokat imádom, és tisztelem. – a szám körbefutott a fejemen, és abba sem akarta hagyni.

-         Akkor beszélek is a srácokkal, és mehet! – kacsintott David, majd mind a ketten az öltözőnkbe vonultunk. Baromi izgatott lettem… Sosem gondoltam bele, hogy mivel is járhat az, ha ismert körökben forgok. Eddig csak azzal voltam elfoglalva, hogy promózom a könyvem, adok néhány interjút, és csinálnak rólam pár képet. Aztán most a nyakamba szakadt Anglia válogatott sztárcsapata, akik között a legnagyobb kedvenceim vannak. Robert konkrétan a könyvem főszereplőjének ihletője, David a legeslegédesebb fickó, akivel valaha találkoztam, Rupert pedig… Nos, én is a Harry Potter generációhoz tartozom, és már a könyvek olvasásakor is Ron Weasleybe voltam szerelmes… És most mind mellettem lennének? Mit tettem, hogy ekkora szerencsém van? Valamit biztosan nyertem odafönn, hogy ilyen jól megy a sorom. Tipikus ember vagyok, rögtön az jutott eszembe, mit kell ezért fizetnem… Mit fogok elveszíteni, mit nem kapok meg most, hogy a munkámban minden stimmel, minden sikerül, egyszerűen minden tökéletes. Ennek tuti meglesz a böjtje. Csak abban reménykedem, hogy nem veszem észre majd, hogy mit vesztek, és anélkül élem le az életem, hogy tudnám, mi volt az.

*

-         Halló? Georgina Jackson. – szóltam bele a telefonomba, miután gyakorlatilag átestem a bátyámon, hogy felvehessem.

-         Szia, itt Harry!

-         Öhm, szia? – meglepődtem. Az ominózus beszélgetésünk óta nem nagyon beszéltünk, csak pár semleges mondat, ha összefutottunk, de inkább Niall és Louis került velem napi kapcsolatba.

-         Csak azért hívlak, hogy esetleg nem lenne kedved meginni egy kávét?

-         Miért is ne? De hogy jutottam eszedbe?

-         Szeretném tiszta lappal indítani a kapcsolatunkat. Nem indult éppen fényesen…

-         Ez igaz… Mikor és hol?

-         Ma délután? 5-kor a Trafalgar téren?

-         Oké, ott leszek!

-         Akkor nemsokára, szia!

-         Szia. – köszöntem el én is, és egy pár pillanatig még értetlenül néztem a mobilom képernyőét. Ez mi?

-         Ki volt az? – kérdezte Johnny, és visszapakolta az ölembe a lábait.

-         Harry. Harry Styles. Igazából nem is értem, mit akar… Tulajdonképpen nekem nem szimpatikus, és ez már ki is derült, azt hittem, hidegen hagyom.

-         Kit hagysz hidegen ezen a földön, Georgie? Mindenki szétfolyik csak egy félpillantásodtól, nem hiszem, hogy ez alól bárki kivétel lenne. – nevetett a bátyám.

-         Ezt most csak azért mondod, mert a testvérem vagy. – mondtam tárgyilagosan. – De remélem Robert Sheehan is így gondolja majd. – húztam csíntalan mosolyra a szám.

-         Tényleg, mi lesz a kampánnyal?

-         Jövő héten interjú a BBC-nél. Aztán interjú-turnéra indulunk a szigeteken, és a finálé ugye a Red Nose Day lesz.

-         Jól hangzik. Hallottad, hogy Louis-ék meg Afrikába mennek?

-         Aha, mesélte ő is, és Niall is, meg a többiek is, hogy őszinte legyek. Nagyon be vannak gyulladva. Nem csodálom, én is mennék, de egyszerűen képtelen lennék végignézni, micsoda nyomorban kell élnie egyeseknek. Ilyenkor belegondolok, hogy a tegnapi maradékot csak úgy kidobtam, máshol meg éheznek…

-         Mindenkit te sem menthetsz meg. Igazából még magadat sem tudod…

-         Hogy érted ezt? – fordultam felé meglepetten.

-         Nagyon jól tudod, miről beszélek. – mondta tárgyilagosan Johnny. Válaszra sem méltattam, csak szúrósan néztem rá, ledobtam a lábait, és a szobámba vonultam készülődni. A zuhany alatt még egy kicsit puffogtam, hogy megint elő kellett hozakodni a Taylor-aktával, de hamar elfelejtettem, és a készülődésre koncentráltam, amikor már sokkal jobban izgatott az, hogy mi a fenét akar Harry…

*

-         Szia! – léptem Harry mellé. egy kicsit késtem, de hát nem sikerült taxit fognom.

-         Szia! – mosolygott rám a fiú, és megölelt. Meglepett. Mit ölelget? nem vagyunk Lolka és Bolka. Esetlenül megveregettem a vállát, és zavaromban inkább elindultam a legközelebbi kávézó felé. Hamar felvette a tempót, és csendesen lépkedtünk egymás mellett. Csak akkor szólaltam meg, amikor már a hosszú kávémat kevergettem. – Szóval, mi újság?

-         Rendben, a tárgyra térek. – nézett rám határozottan. Ezt már szeretem, fenébe a felesleges körökkel. – Tudom, hogy nem keltettem éppen legjobb benyomást a múltkor, de nagyon feldúlt Taylor új dala…

-         Semmi baj, megértem. Én sem voltam éppen rózsás kedvemben, amikor dalolászott az érzéseimről. – legyintettem.

-         Én nem ilyen vagyok… Mármint, igen, szeretem az életet, és a vadulást, és a nőket, de ennyi idősen ez normális. Szerintem.

-         Nézd, Harry. Nekem nem kell magyarázkodnod, nem tartozik rám, mi van abban a dalban.

-         Szeretném, hogy tartozzon. – igen, itt kiesett a kanál a kezemből. Csörömpölve ért földet, én meg csak bámultam birka szemekkel Harryre. Milkalila fogalmam nem volt róla, miért mondta ezt, de valahogy nem is akartam megtudni. Mi is volt az első benyomásom róla? Ja, igen. Veszélyes. Csupa nagybetűvel. Nem kell a felesleges feszültség. – Ne nézz így rám. Csak azt ne mondd, hogy nem vetted észre…

-         Mit kellett volna?

-         Hogy én… Téged… Érted. – hebegte. Nem, igazából nem értem. De kezdett egyre világosabbá válni az elmúlt hetek Louis-Niall-Eleanor hármasa, akik próbálták a lehető legjobb fényben feltüntetni Harryt. Szerintük összeillenénk, szerintem meg Robert Sheehannel illek össze, max. Brad Pittel. De biztosan nem egy tini sztárral, aki ráadásul fiatalabb is nálam. A-a, nem.

-         Nem, nem értem. De ha érteném, akkor azt mondanám, hogy felejtsük el. – mondtam határozottan, és felvettem a kanalam.

-         Miért?

-         Mert… - jó, semmi jó indokot nem tudok mondani. Mert nem.