Friendship - Chapter 9.

Ave! 

Megérkeztem a következő fejezettel, annak ellenére, hogy az előzőre csak 2, igen, jól olvassátok, kettő darab komment érkezett! Szomorú, de köszönöm azoknak, akik veszik a fáradságot, és pötyögnek néhány sort. Egy pipa is elég lenne, de lássuk be, majdnem olyan nagy kérés ez, mintha valamelyik csillagot szeretném lehozatni az égről. Mindegy, nem pörgök, ma boldog vagyok. A fodrász mindig feltölt. Új szín, vörös. Jessz.
Ennek örömére rész, remélem tetszik, és nagyobb sikere lesz!! :-)

xx, Amelia

Kommentelni, pipálni ér!

Harry

-         Ne legyél ideges!

-         Ne legyek ideges? – csattantam fel, és felugrottam az ágyamról.

-         Nem tehetsz róla, hogy a képbe került ez a Robert gyerek… - próbált meg lenyugtatni Louis. – Először én is azt hittem, hogy rólad van szó, annak ellenére, hogy csúfondáros vereséget szenvedtél.

-         Megint. – mondtam bosszúsan, és róni kezdtem a köröket a szobában.

-         Talán, ha aláírtad volna…

-         Akkor romantikusabbnak tűnt, hogy egy titokzatos valakitől virágot kap, de mint a mellékelt ábra mutatja, nem sikerült. Robert Sheehan… - úgy ejtettem ki a nevét, mintha a lepra valamelyik mutációjáról beszélnék.

-         Nem hibáztathatod, csak kihasználta a kínálkozó alkalmat. – rántotta meg a vállát Louis, a mondat végén pedig bevágódott Liam, Zayn és Niall is az ajtón.

-         Na mizu? – vágódott le egy babzsák fotelbe Liam.

-         Éppen arról beszélünk, hogy Robert Sheehan akaratán kívül hogy keresztbe tett Hazzának. – válaszolta Louis.

-         Miért tett keresztbe Hazzának Robert? – lépett be az ajtón érdeklődő arckifejezéssel Eleanor. Óriási, már csak ez hiányzott…

-         Nos, ööö, az a helyzet hogy Harry… - makogott négy barátom felváltva, de leintettem őket.

-         Hagyjátok csak, elmondom neki. Már gondolkodom rajta egy ideje amúgy is. – sóhajtottam és a lány felé fordultam. – Szeretnék komolyabban megismerkedni Georgie-val.

-         Belé van zúgva! – vágott közbe Zayn. Ilyenkor bezzeg nem csendes…

-         Komoly? Mióta? – kerekedett el Eleanor szeme és befészkelte magát Louis ölébe, közben intett a fejével, hogy várja a magyarázatom.

-         Mióta elolvastam a novelláskötetet, és láttam vele egy interjút.

~*~

-         Harry! A szerelmed van a tv-ben! – ordított Liam.

-         Kicsoda? – kiabáltam vissza. Már rongyosra olvastam Georgina Jackson novelláskötetét, de nem tudom letenni. A szobában heverésztem az ágyon, kezemben a könyvvel. Utálom, ha megzavarnak közben.

-         Georgina Jackson! – válaszolt pár decibellel hangosabban Liam. Becsaptam a könyvet, és lefutottam a lépcsőn. Már nem volt helyem a nappaliban, mert mind a négy fiú ott fetrengett, így bevetődtem Niall és Louis ölébe.

-         Lemaradtál az első kérdésről… - kezdte Louis, de megdobtam egy párnával, hogy maradjon csendben.

-         „Miért éppen London? – kérdezte a műsorvezető.

-         Imádom Londont! Úgy értem, szeretek itthon lenni, de London… A novelláim ott játszódnak, teljesen egyértelmű, hogy rá esett a választásom. – nevetett Georgina. Gyönyörű volt… Még csak képeket láttam róla, de most az egész megelevenedett. Egy ilyen ember, akinek ennyire gazdag a fantáziája, csak fantasztikus lehet, Georgina pedig tökéletes példa erre. Hosszú barna haja vízesésként csillogott a feje körül, szerettem, hogy sosincs túlsminkelve. Igazi, természetes szépség volt. Nem szeretem azokat a lányokat, akik azt hiszik, attól lesznek sokkal szebbek, ha kilós smink van rajtuk. Nem mondom, egy profin elkészített macska szempártól és a vörös rúzstól azonnal beindulok, de mégis az az igazi, amikor látom a lányt, nem pedig azt az embert akit csinált, vagy csináltak belőle.

-         Hosszútávra tervezel?

-         Nos… Igen, azt hiszem. Amint kijött a könyv, és meglesz a New York-i bemutató, rögtön szeretnék átbútorozni, amúgy is promóznom kell a könyvet, és a BBC felkért, hogy én írjam a Doctor Who hivatalos kritikáit.

-         Akkor ezek szerint már helyed is van, ráadásul rengetegszer hangoztatod, hogy a Doctor nagyon fontos szerepet játszik az életedben. Befolyásolta a költözésed?

-         Természetesen! A sorozat az életem egyik olyan momentuma, ami mindig is kitüntetett figyelmet fog kapni, bárhol is leszek, bármikor. Ha nincs a Doctor, nincs könyv, nincsenek novellák, és ami a legfontosabb, nincs blog, ami elindította a karrierem.

-         Beszéljünk kicsit másról… Kit fogsz itt hagyni? – megfeszültem. Mint egy ostoba fanatikus. Oké, tudom, hogy nincs túl sok esélyem Georginánál, mégis egy csomószor lejátszódik bennem, hogy mi lenne, ha… Ráadásul most még egy városban is fogunk élni, a zenekar hírneve egyre nagyobb, szóval az sem teljesen kizárt, hogy összefúj minket a szél. A véletlen sosem válogat…

-         Itt hagyni? – mosolygott sejtelmesen Georgina. – A családom, és a barátaim.

-         Szóval nincs most senki az életedben?

-         Foggal-körömmel védem a magánéletem, főleg, hogy az írok között is amolyan „celebként” tartanak számon. – rajzolt macskakörmöket a levegőbe. – De annyit elárulhatok, hogy nincs senki az életemben. Egyébként a szerelmi életem könnyen nyomon követhető az írásaimban. Ha valami meghatározó történik ezen a téren, az rögtön megihlet, és legtöbbször a főszereplőimmel is megtörténik a dolog.

-         Egyfajta terápiaként is tekintesz az írásra?

-         Mindenképpen. Nagyon sok mindent megírtam, ami velem megtörtént, és felkavart. Csalódást, örömöt, szerelmet, barátságot, gyászt…”

~*~

-         Közben azért volt egy pár kalandod… - nézett rám Eleanor. Most, hogy elmeséltem neki az első interjús élményem, kicsit megkönnyebbültem.

-         Egyik sem volt az igazi… És lássuk be, a sajtó is folyton a szerelmi életemen lovagol, nem egyet tönkre is tett…

-         Ez megtörténhet akkor is, ha Georgieval összejöttök. – világított rá Eleanor.

-         Te most ellenem vagy, vagy mellettem?

-         Melletted, de Robert annyira cuki… - visított El, mire mind megráztuk a fejünket.  – Amúgy összeillenétek, komolyan!

-         Miből gondolod ezt?

-         Ugyanolyanok vagytok. Georgie konok, a saját feje után megy, és sok hasonló szokásotok is van.

-         Mesélj róla valamit. – kérte Zayn.

~*~

-         Kicsit előbb is szólhattál volna, hogy elviszel erre a premierre! – füstölgött Eleanor, miközben Georgie a ruhája cipzárját húzta fel.

-         Sajnálom, teljesen kiment a fejemből! De azt ne mondd, hogy nem örülsz neki!

-         De igen, de akkor kicsit több ruha közül is válogathattam volna…

-         Mondd azt, hogy nem tetszik a De la Rante-m, és lemegyek hídba! – nevetett Georgie, és a lány felé nyújtotta a sötét rózsaszín ruhához tartozó cipőt.

-         Gyönyörű, de attól még lásd be, hogy az időzítéssel elcsúsztál. Egyszerűen csak közlöd az ebédnél, hogy este premierre megyünk?

-         Jó, mondtam már, hogy sajnálom… Én milyen vagyok? – pörgött a fekete-arany estélyiben a lány.

-         Csodálatos, mint mindig. – mosolygott El. – Hányra rendelted a kocsit?

-         Hétre. Nemsokára itt van.

~*~

                                           

-         Én akarom ezt a lányt! – sóhajtottam keserűen, és hanyatt vágódtam az ágyon, így leszorítva Eleanort és Louis, akik a padlón kötöttek ki.

-         Ó, édesem… - nézett rám sajnálkozóan El. – Valami orbitálisat kell tenned, ha le akarod nyűgözni…