Soron következik, érkezem a résszel! Remélem, néhányan már vártátok a telefonhívást, de nincs szándékomban máris a bevezető általános nyafogásomnál lelőni a poént. remélem, megértitek, így is villámgyorsan ki fog derülni. :-)
Ilyenkor mindig mondok valamit, hogy húzzam az időt, de hát... Most nem jut eszembe semmi. Illetve igen! Van két ötletem is: az egyik, hogy mivel a mellékelt ábra mutatja, igény van az "Un Jour"-ra is, ezért szeretném, ha most TÉNYLEG, akik kommentelnek, leírnák, vagy a chat-ben feltüntetnék, hogy szeretnének-e részt. Köszönöm!
A másik pedig egy ötlet, amit nem szeretné elmesélni hanem szintén kérdezem, hogy igényelnétek-e, hogy írjam. Erre is előre köszönöm a válaszotokat! ;-)
És akkor most befejezem a felesleges pofázást...rész! :-)
xx, Amelia
Kommentálni, pipálni ér!!
***
Harry:
Nem igazság. Úgy értem... Nem igazság, hogy csak ennyi boldogság jár nekünk. Georgie a világ legszerethetőbb lánya, akivel valaha találkoztam.
Sosem tulajdonítottam nagy jelentőséget a romantikának, sem annak, hogy lehet esetleg egy ilyen oldalam, de mellette ez az oldalam értelmet nyert. Mellette nem gondolkodtam azon, hogy virágot vegyek, csak úgy, vagy ágyba vigyem a reggelit, vagy sms-t küldjek neki, mert unatkozom. Ezek zsigerből jöttek, igényeltem, hogy a kedvében járjak, hogy mindig tudjak róla... És ez most megváltozott. A szülei halála, hogy megjelent... Az ő hibája. Georgie kerül engem. Nem tudom, szándékosan-e, vagy csak a felfordulás miatt, de érzem, hogy kerül.
Taylor:
" A próbateremben ültem, mikor megcsörrent a telefon. Nem tudom, miért állítom be állandóan a külön csengőhangot minden telefonba, hiszen úgysem hív fel. És akkor felismertem. Már a második hang után hevesebben vert a szívem, és egy pillanatig csak meredtem a kitartóan éneklő és rezgő készülékre. Vajon mi történhetett? Johnnynak sikerült? Meggyőzte, hogy felesleges az ellenségeskedés? Vagy éppen ezért akar a saját szavaival újra elküldeni?
Remegő kézzel nyúltam a vibráló telefonért, szinte alig tudtam fogadni a hívást.
- Georgie? - a hangom két oktávval magasabban hallatszott, a tenyerem izzadt. Először nem is szólt bele, csak a keserves zokogást hallottam, és hogy szipog. Magán kívül volt, alig kapott levegőt. Megijedtem.
- Anyáék... A szüleim.... Meghaltak. - alig bírta kipréselni a szavakat. Puffanást hallottam, gondolom a telefonnal együtt a földre esett.
- Az első géppel ott vagyok! - válasz nem érkezett, csak sírt.
Első dolgom volt jegyet foglalni, és betegségre hivatkozva elcsúsztattam a koncerteket két héttel. Hívtam Ivy-t, neki már telefonált Johnny, ő csak később tud jönni, a temetésre.
A gép még aznap indult, csak kutyafuttában dobáltam be a cuccaimat egy bőröndbe, és rohantam a reptérre. Idegesen dobogtam egész úton, azt hittem, soha nem szállunk le.
- Hol van? - kérdeztem idegesen, és szinte fellöktem az ajtóban Harryt. Harry Styles? Mindegy, nem ez most a legfontosabb.
- Taylor! - lépett mellém Johnny. - Hát itt vagy - szorosan megöleltem, és részvétet suttogtam a fülébe. Imádta a szüleit, annyira, mint Georgie. Bólintott, és az egyik ajtóra mutatott. Idegesen téptem fel, és a lehető legrosszabb dolog fogadott, amit csak el tudok képzelni. - Georgie... - suttogtam erőtlenül. Az ágy végében kuporgott, üveges tekintettel bámulta a szőnyeget. Arca, szemei pirosak voltak, és vizesek. Szemei alatt sötét karikák húzódtak, és soványnak tűnt. Csak egy napja, hogy telefonált, mégis, vagy 10 évet öregedett a az
- Elaludt. - léptem ki halkan a fiúkhoz, és hangtalanul betettem magam mögött az ajtót. Nem tudom, meddig ültünk a földön, de egyszer éreztem, hogy egyenletesen veszi a levegőt, és még jobban összegömbölyödött. Nem vagyok egy erőművész, de ahogy tőlem telt, megpróbáltam felemelni, és végül is sikerült az ágyba fektetnem.
- Köszönöm, hogy eljöttél - pattant fel azonnal Johnny.
- Természetes. A legjobb barátnőm - erőtlenül legyintettem, és felhúzott lábakkal egy fotelba fészkeltem magam. - Hogy történt?
- A gépük lezuhant az óceán felett. Üzleti úton voltak.
- Sajnálom. Hogy vagy?
- Hát... Nem a legjobb. Ráadásul itt van Georgie is. Amióta megtudta, nem jött ki a szobájából, nem evett, nem engedett be senkit, és azt hiszem, nem is aludt. Örülök, hogy itt vagy - kicsit megszorította a kezem, mire mind a ketten elmosolyogtunk. Tekintetem a kanapé sarkában feszengő Harryre siklott. Igazán nem tudom, miért van itt. Mintha csak meghallotta volna, mire gondolok, rám nézett, és válaszolt a ki nem mondott kérdésre.
- Emlékszel, mennyire szerettem a könyvét? Őt is. Most is - bólintottam, és ennyi elég is volt. Tehát Georgie és Harry. Ez... Igazán...
- Gratulálok nektek. Georgienak most nagy szüksége lesz rád - komolyan néztem a szemébe, és olyasmit láttam amit soha. Szerelmet. Szóval ilyen az, amikor szerelmes. Georgieba. És a vicc, hogy egyáltalán ne sajnálom tőle. Remélem, hogy Harryt jó útra téríti, amire én nem tudtam. Dan után megérdemel egy normális palit. Bár, kételkedem benne, hogy Harry lesz az.
- Tudom. De senkivel nem beszél. Be se engedett, csak téged - a hangjából aggódás szivárgott, és láttam, hogy komolyan aggódik Georgieért.
~*~
- Georgie... Enned kell! - próbáltam beletuszkolni egy kanál müzlit, de rám se hederített. - Legalább szólalj meg, és mondd el, mit szeretnél.
Két napja egy árva szót sem szólt. Amióta megjöttem nem hajlandó sem enni, csak akkor alszik, mikor már teljesen kimerült asírástól, és nagyritkán megiszik egy pohár vizet. Ijesztően néz ki, teljesen lerobbant.
Sóhajtottam, a tejbe ejtettem a kanalat, és a tálcával egyensúlyozva kimentem.
- Semmi? - kérdezte Harry, ahogy kiléptem az ajtón. Bár Georgien kívül semmi másról nem beszéltünk, mégis meglepően könnyen tudunk kommunikálni. A kanapéra költözött az utóbbi napokban, hogy Georgieval lehessen, annak ellenére, hogy csak engem enged be magához. Ha a többiek próbálkoznak, sikoltozva űzi ki őket, még Johnnyt is. Azt hiszem, ő túlságosan emlékezteti a szüleire.
- Semmi. Egy kanállal sem hajlandó enni - a mosogatóba tettem az érintetlen reggelit, és leültem Harryhez a kanapéra. - Johnny?
- Pakol. Délután indul a gépe. Hogy... Intézkedjen, mielőtt... Nem akarja Georgiet kitenni ennek.
- Nem is tudná. Nem hajlandó semmit se csinálni. Félek, hogy teljesen belerokkan...
- Georgie erős, meglátod nemsokára jobban lesz! Be kell látnom, ha nem lennél itt, még ennyit sem tudnánk tenni... - fura volt ezt tőle hallani, azt hittem, nem éppen barátságban váltunk el. - Te jó ember vagy, Taylor. És ezt ő is tudja. Ezért bízik meg benned, és hívott fel. Rád van most szüksége.
- Köszönöm, Harry.
Georgie:
Nem gondolkodtam, kit hívjak. Egyszerűen belém van kódolva. Taylor a legjobb és legbizalmasabb dolog, ami velem történt és sosem lett volna szabad elengednem.
Isten ezért büntet. Ez teljesen biztos. Évekig úgy bántam Taylorral, és szinte minden emberrel, mintha az alattvalóm lenne. És most bűnhődnöm kell. Mindenért. Robert félrelépése csak a kezdet volt, és az, hogy megkaptam Harryt, nem volt igazságos. Gonosz vagyok, végtelenül gonosz. Nem érdemlem meg Harryt. Ő jó, és szeret. Ahogy én is, de nem lehetek vele. Nem szabad. Akkor megint magamra haragítanám Istent. Sosem voltam elvakult vallásos, de hívő és istenfélő vagyok. Most pedig utolért.
A szüleim halottak. Nem beszélünk soha többet, nem szidnak le soha többet, nem kapok soha több ölelést sem apától, sem anyától. Sosem mertem ebbe belegondolni, hogy mi lesz ilyenkor. Annyira elemi erővel kapaszkodtam a szüleimbe, hogy eszembe sem jutott az opció, hogy nincsenek. Mihez kezdjek? Félek...
Csak a tv-t bámulom, Taylor berakta nekem a Doctor Who 5. évadát. Nem igazán láttam még, David Tennant az etalon, és eddig nem voltam hajlandó megnézni az újabb részeket, de mindenesetre megvettem őket. Persze, Taylor nem tudhatta, és mivel a telefonhívás óta egy szót se szóltam, nem ellenkeztem, hogy betegye.
- Johnny el szeretne köszönni - dugta be a fejét Taylor az ajtón. Én csak mereven a 11. Doktort és új társát, Amy Pondot szugeráltam. - Bejöhet? - alig láthatóan vállat vontam. Johnny nem érdemli meg, hogy így bánjak vele, de egyszerűen túlságosan is hasonlít anyáékra, nem tudok a szemébe nézni. Tudom, hogy New Yorkba megy, intézkedik, és azt is tudom, engem nem akar kitenni ennek.
- Puszedli... - Johnny lépett be a szobába. Nem mertem ránézni, ő halkan leült az ágyam szélére. Csak ő hív puszedlinek, és Taylor. Ketten találták ki, mert régen tömtem a puszedlit, nagyjából zsákszámra. - Mennem kell... Taylorral már beszéltem, a hét végén jöttök utánam. Jó így? - semmit sem szóltam, csak elindítottam egy újabb epizódot a dvd-n. - Rendben... Szombaton találkozunk. Szia, puszedli! - nedves puszit nyomott a homlokomra aztán kilépett. Szemeimet elfutották a könnyek, és akarva-akaratlanul felnyögtem, ahogy újabb zokogás tört fel a torkomból.
- Semmi baj, itt vagyok! - futott be Taylor, és azonnal a karjaiba vont. Ez hiányzott évek óta... Még mindig
ugyanaz az édes parfüm, és tiszta barátság, ami a lényéből árad. Kb. fél óra kellett, hogy lenyugodjak. - Hozok valamit enni, jó? - a fejem ráztam, de makacsul az ajtó felé indult, hogy később egy doboz sütivel térjen vissza. - Puszedli - kacsintott elégedetten, és a kezembe nyomta a sütiket. - Addig itt fogok állni, amíg meg nem eszed az egészet!
- Köszönöm - suttogtam rekedten, és beleharaptam az első sütibe.
Georgie:
Nem gondolkodtam, kit hívjak. Egyszerűen belém van kódolva. Taylor a legjobb és legbizalmasabb dolog, ami velem történt és sosem lett volna szabad elengednem.
Isten ezért büntet. Ez teljesen biztos. Évekig úgy bántam Taylorral, és szinte minden emberrel, mintha az alattvalóm lenne. És most bűnhődnöm kell. Mindenért. Robert félrelépése csak a kezdet volt, és az, hogy megkaptam Harryt, nem volt igazságos. Gonosz vagyok, végtelenül gonosz. Nem érdemlem meg Harryt. Ő jó, és szeret. Ahogy én is, de nem lehetek vele. Nem szabad. Akkor megint magamra haragítanám Istent. Sosem voltam elvakult vallásos, de hívő és istenfélő vagyok. Most pedig utolért.
A szüleim halottak. Nem beszélünk soha többet, nem szidnak le soha többet, nem kapok soha több ölelést sem apától, sem anyától. Sosem mertem ebbe belegondolni, hogy mi lesz ilyenkor. Annyira elemi erővel kapaszkodtam a szüleimbe, hogy eszembe sem jutott az opció, hogy nincsenek. Mihez kezdjek? Félek...
Csak a tv-t bámulom, Taylor berakta nekem a Doctor Who 5. évadát. Nem igazán láttam még, David Tennant az etalon, és eddig nem voltam hajlandó megnézni az újabb részeket, de mindenesetre megvettem őket. Persze, Taylor nem tudhatta, és mivel a telefonhívás óta egy szót se szóltam, nem ellenkeztem, hogy betegye.
- Johnny el szeretne köszönni - dugta be a fejét Taylor az ajtón. Én csak mereven a 11. Doktort és új társát, Amy Pondot szugeráltam. - Bejöhet? - alig láthatóan vállat vontam. Johnny nem érdemli meg, hogy így bánjak vele, de egyszerűen túlságosan is hasonlít anyáékra, nem tudok a szemébe nézni. Tudom, hogy New Yorkba megy, intézkedik, és azt is tudom, engem nem akar kitenni ennek.
- Puszedli... - Johnny lépett be a szobába. Nem mertem ránézni, ő halkan leült az ágyam szélére. Csak ő hív puszedlinek, és Taylor. Ketten találták ki, mert régen tömtem a puszedlit, nagyjából zsákszámra. - Mennem kell... Taylorral már beszéltem, a hét végén jöttök utánam. Jó így? - semmit sem szóltam, csak elindítottam egy újabb epizódot a dvd-n. - Rendben... Szombaton találkozunk. Szia, puszedli! - nedves puszit nyomott a homlokomra aztán kilépett. Szemeimet elfutották a könnyek, és akarva-akaratlanul felnyögtem, ahogy újabb zokogás tört fel a torkomból.
- Semmi baj, itt vagyok! - futott be Taylor, és azonnal a karjaiba vont. Ez hiányzott évek óta... Még mindig ugyanaz az édes parfüm, és tiszta barátság, ami a lényéből árad. Kb. fél óra kellett, hogy lenyugodjak. - Hozok valamit enni, jó? - a fejem ráztam, de makacsul az ajtó felé indult, hogy később egy doboz sütivel térjen vissza. - Puszedli - kacsintott elégedetten, és a kezembe nyomta a sütiket. - Addig itt fogok állni, amíg meg nem eszed az egészet!
- Köszönöm - suttogtam rekedten, és beleharaptam az első sütibe.
A tragédiától eltekintve kedves rész lett. Számítottam Taylor-ra, de opcióként fenn állt az is, hogy mégsem ő lesz, hiszen mindenki rá tippelt. Örülök, hogy így történt.
VálaszTörlésNekem Taylor sosem volt szimpatikus, most sem az. Félre ne értsd, ennek semmi köze Harry-hez, alapból nem szimpatikus a csajszi lénye, Harry Styles előtt sem volt az. Viszont ebben a történetben, pontosabban ebben a részben kedves, segítőkész és barátságos volt, igazi barátnő, akire számíthat az ember. Szimpatikusabbá vált valamennyire.
A balesetre visszatérve, valóban szörnyű és elképzelhetetlenül rossz lehet Johnny-nak és Georgie-nak. Sajnálom a lányt, teljesen összeroppant. Rossz őt így elképzelni, az ember segítene rajta, vagyis bennem azonnal előjött ez a gondolat.
Viszont most kicsit megijedtem, hiszen végre összejött Harry-vel (erre vártam az első fejezet óta) és erre kitalálja, hogy nem lehetnek együtt. Na ne már, ezt nem hiszem el, nem akarom, hogy így legyen. Bizakodó vagyok, remélem ha jobban lesz, átgondolja a Harry-vel való kapcsolatát és pozitív irányba sodródik a viszony.
Nos, Amelia megérte ennyit várni erre a részre. Fantasztikus lett, mindig bizonyítod mennyire jó vagy! Gratulálok!
Várom a folytatást nagyon nagyon!
puszi, Cami
Örvendek, hogy megérte várni a részre, így utólag örülök, hogy kicsit húztam az időt.
TörlésTudom, Taylor nem mindenkinek a szíve csücske, Harrytől függetlenül, bár, ha ő nem lenne, akkor azt se tudnám, ki az a Harry Styles. :-D Érdekes, hogy mikor hírbe hozták őket, akkor gugliztam rá a srácra...
Viszont annak kifejezetten nagyon örülök, hogy itt egy kicsit szimpatikusabbá tudta őt tenni. Már-már kötelességnek érzem, mert én nagyon szeretem, és nem értem, más miért nem kedveli, de elfogadom.
Georgie tényleg megzuhant, azt hiszem, én is így reagálnék... Szerencse, hogy Taylor vele van.
Harryvel kapcsolatban nem tudom, hogy dönt, de túlságosan nagy bűntudata van most ahhoz, hogy elhiggye, hogy nekik együtt kell lenniük.
Igyekszem a folytatással!
xx
Igazából nem értem, hogy Harryt miért nem engedi be magához, ha szereti, talán megtudná őt vigasztalni egy picit...vagy nem tudom. Bár megértem Georgie-t fájhat neki ez az egész helyzet ami sajnos kialakult... :( Nem lennék a helyében, viszont annak örülök, hogy újra együtt van Geoylor...:D én találtam ki xD
VálaszTörlésKomolyra fordítva a szót nagyon jó rész lett, és nagyon várom a következőt, remélem nem mennek szét Harryvel. :(
xx
Harryt nem meri magájoz engedni, ez a probléma gyökere. Azt hiszi, komolyan kap most az elkövetett bűnökért, és semmi jót nem tűr meg maga mellett, Taylort leszámítva, akire most szüksége van, még akkor is, ha ő is az egyik "áldozata" volt.
TörlésIgazán ügyesen összejött ez a "Geoylor", talán használom, le kéne védetned! :-D
Harryvel majd lesz valami, igyekszem a következő résszel!
xx
Jaj, ez nagyon édes! Kapott puszedlit, és rájött, hogy rossz ember volt. Hatalmas tanulság, amit szegény Harry szenved el. Szegény Harryt bünteti, de Taylor barátságát azért elfogadja. Szégyellheti magát, amiért így bánt vele. Inkább minden nap meg kellett volna köszönnie neki, hogy ilyen jó barát.
VálaszTörlésA szülők halála és Harry eltaszítása újabb izgalmakat csempész a történetbe, ami enélkül a fordulat nélkül valószínűleg kiteljesedett volna, és utána ott a semmi. Itt meg most van egy ilyen kis ez!! Ami hihetetlenül jó. Akkor is, ha valójában rossz.
Kicsit azért meglepett, hogy ez a dolog őt így érintette, most derült ki számomra, hogy ő szerette a szüleit. Eddig azt hittem, ők rosszban vannak, vagy nem tudom. Johnny milyen józanul viselkedik, pedig ő is elvesztette a szüleit. Nagyon megkedveltem így az eleje óta, pedig azt hittem csak egy uncsi mellékszereplő lesz.
Kíváncsi vagyok, hogy ezek után hogy alakul majd a kapcsolatuk Harryvel. Nagyon drukkolok nekik, szegény fiú mi mindenen ment már keresztül érte, ameddig ő csak gonoszkodással és Taylor eltaszításával volt elfoglalva.
~xx
Harryt nem fogadja, mert éppen vezekel, Taylort pedig igen, mert a tragédia ráébresztette, hogy vétek feladni azt a kapcsolatot, ami köztük van.
TörlésGeorgie most komolyan elhiszi, hogy rossz, és az is volt.
Igaz, ha most összejöttek volna, és minden csillámpóni lenne, akkor megdöglene a történet... Mivel még jó néhány rész van vissza, nem állhatunk itt meg, a cselekménynek folynia kell, még akkor is, ha ezzel néhány embert el kell haláloztassak...
Valóban, eddig úgy jöhetett le, hogy nem felhőtlen a gyerek-szülő viszony, de Jacksonék igenis jó család voltak, és a legjobbat akarták Johnnyéknak. Örülök, hogy Johnnyt megkedvelted, vele ez volt a tervem, hogy mellékszereplő, de szerethető figura.
Nemsokára kiderül, mi lesz Harryvel, és vele, ígérem!! ;-)
xx